Részelő birtokos eset

Nyelvtanban a részelő genitivus = partitiver Genitiv azt fejezi ki, hogy valamiből csak egy részről, mennyiségről, darabról beszélünk. Mivel a mindennapos használatáról már írtam, így ma egy kevésbé ismert, de annál érdekesebb funkciójáról lesz szó, ami a mértékekkel foglalkozik. Próbálom szájbarágósan elmondani, mivel magyar oldalon, ami némettel foglalkozik, sehol se jelenik meg ez a nyelvtani szelet a mértékegységek tekintetében.

A lényege a szerkezetnek, hogy mindig van egy egész és annak a részét emeljük ki tehát pl. liternyi, vagy pohárnyi vagy csészényi stb.

eine Tasse Tee -> egy csésze tea

--> tehát: ,,egy csészényi" tea

Mi az érdekes? Hogy nem a tea névelőjét vesszük ilyenkor számításba, hanem a kiemelt rész névelőjét, ezért áll ,,eine" a szerkezet elején, mert a ,,Tasse" névelője nőnemű. Vagyis: a szerkezet grammatikai feje a mértékfőnév, ezért egyeztetünk vele. A genitivus partitivus rész-egész viszonyt jelöl, tehát a birtokos eset a birtokon túl erre is mutathat, régebben a németben a mennyiség–anyag viszonyt gyakran úgy fogták fel, mintha a második főnév részelő birtokos lenne.

Pl: ein Glas Weines -> egy pohárnyi bor, azaz a bornak egy pohárra való mennyisége. Még régiesebben, amiből tömörült a szerkezet névelő nélkül: ein Glas des Weines. Fontos különbség, hogy az ,,ein Glas Weines" nem ugyanaz, mint az ,,ein Glas des Weines". Az előbbi névelőtlen genitivus partitivus, az utóbbi határozottabb, kijelölt borra utaló szerkezet.

Tehát nem valódi birtokos értelemben ,,a bor pohara", hanem mennyiségi részelésként, a mai németben azonban az ilyen mennyiségszerkezeteket már nem genitivusos birtokviszonyként érzik, hanem egyszerű mértékkonstrukcióként: ein Glas Wein -> egy pohár bor

Itt a második főnév már nem úgy viselkedik, mint birtokos jelző, hanem mint tartalom- vagy anyagmegjelölés. Ám néha megmarad melléknévvel. Mert a melléknévvel bővített főnév ,,főnévibbnek", önállóbbnak hat: ein Glas trockenen Weines -> Egy pohár száraz bor. Ez stilárisan választékosabb, mert a ,,trockenen Weines" már teljesebb főnévi csoportként áll úgymond, ezért ilyenkor, ha melléknév ilyen módon pontosítja a mértéket, írásban megjelenik ma is ez a birtokos forma. Néha viszont elég furán nézne ki, a fenti példa mondjuk: eine Tasse des Tee(e)s -> egyszerűen nem adja ki, nem használja. a genitívuszos forma ma nem egyszerűen "hibás", hanem inkább archaizáló maradvány: régebben sokkal természetesebb volt, például történeti alakokban: ein fuder wins, Vier Fuder Bacharacher Weins. Vagyis a Weines/ Bieres/ Tees típus nem mai produktív norma, hanem régi nyelvállapot nyoma.

A végkövetkeztetés: írásban a régies, archaizáló, genitívuszos alak, főleg melléknévvel, még védhető és stilárisan választékos lehet, de szóban gyakran túlöltözöttnek, modorosnak, oda nem illőnek hatna, ezért, ha lehet ott kerüljük, mert természetesebb az, hogy ,,ein Liter Wasser", mint az ,,ein Liter des Wassers". A szóbeli nyelvben a mértékkifejezések többnyire gyors, gyakorlati, mindennapi szerkezetek: rendelünk egy pohár bort, kérünk egy liter vizet, megiszunk egy csésze teát. Ilyenkor az ,,ein Glas Weines, eine Tasse Tees, ein Liter Wassers" típusú birtokos alak úgy hat, mintha valaki a sarki pékségbe gyászbeszédmondó hanghordozással lépne be, és közben még a pogácsának is részvéttel gratulálna. Nyelvtanilag lehet benne rendszer, történetileg még magyarázható is, de a helyzethez képest túlöltözött: olyan, mint egy temetkezési vállalkozó, aki a gyermekfarsangon lufikutyákat hajtogat. Nem azért zavaró, mert nem tudná, mit csinál, hanem mert pontosan tudja - csak senki nem kérte tőle ebben a közegben.