Na, most akkor angolt tanuljak először vagy németet?

Egyszerű kérdés. A válasz viszont nem éppen. Vagy mégis? Vagy mégsem? Lássuk! Miért a német az észszerűbb?! A magyarhoz hasonlóan a németben van igeragozás, és logikára épülő dolgok, szóképzés, összetett szavak, kevésbé ,,prozodikusabb" igeidő-rendszer. Az angolban viszont nincs igeragozás, kimondottan hosszú szavak, vagy a rettegett hátrom névelő, cserébe az igeidő-rendszere ,,el-can-i" a szánkat. A kiejtésről nem is beszélve. 

Ha a szívemre hallgatok, azért mondom a németet, holott én is angolt tanultam először, mert az elején nehéznek tűnik, de egy idő után adja magát, míg az angol reciproka ennek. Mégis valamiért valaki az angolért van oda és jól is beszéli azt, felsófokon is akár. Minden tiszteletem ezeké az embereké. Ezt mondjuk egyszer én is megkaptam egy németet tanulótól, hogy minden tisztelete az enyém, mert hatszor nekiállt a németnek már, de mindig a melléknévragozásig jut, ahol kiég. 

Hát elsőre talán valóban nehéznek tűnik, de minden tanulható. Hanem! Akkor ott a névelő problematika. Német, svéd, norvég, dán, franci, portugál, izlandi, spanyol, román olasz. Csak pár nyelv, de eredetileg az angol is. Tudja maga kedves olvasó, mi a közös ezekben? A nemek megjelenése. Nem német találmány! Most egy olyan kérdésre, hogy melyiket válasszuk először, érdekes lehet, mindenki az angol felé húz, ha másért nem is, mert világnyelv. Bárcsak ez ilyen egyszerű lenne. 

De egy idegen nyelvnél nem az számít, mennyire gyakori. Egy idegen nyelv az olyan, mint a Nő, nem az számít, hogy milyen szép, hanem, hogy milyen vonzó, és attól megőrülök! Akármelyik nyelv ez, ha tetszik, akkor azt fogom tanulni. Nem biztos, hogy a hangzása miatt, hanem a belső logikája vagy valami olyan tulajdonság amiatt, ami vonzóvá teszi azt számomra. Ez lehet japán, norvég, spanyol, türkmén, orosz, vagy éppen maga az angol is, persze. Egy számít, azonosulni tudok-e vele. Na, nekem az a német volt. És a norvég.

Hogyan lendüljek túl az akadályon, a gátlásokon, hogy nehéz egy nyelv, vagy megrekedek?! Játszódjunk egyet! Mutatok egy trükköt, ami ösztönözni fog: Itt ez a római kilences: IX -> Csinálj belőle egy vonallal hatost! És most ne rögtön a megoldást pásztázd, próbálkozz egy kicsit! Csak akkor olvasd tovább, ha lövésed sincs, mi a megoldás. Egy kezdő tanuló, egy haladós tanuló, vagy az emberek többsége ketté akarja vágni az ,,X"-et, holott az a legjobb indulattal is csak egy római négyes lenne. Ha meg nem hozzá teszek, hanem elfelezem és egymás mellé állítom a három vonalat, úgy a római hármast kapom. Tehát elsőre úgy tűnik, szándékosan húzom az agyad, hogy hé! Hát ilyen nincs is! Meg fogsz lepődni, ugyanezt gondolod a nyelvtanulásnál is, ha megrekedsz: Nincs megoldás. Biztosan, na és, ha ezt csinálom? Nézze csak: SIX. Na, így már hatos. Fontos, hogy egy vonallal és nem egyenessel tettem fel a kérdést, mégis, valamiért a vonal hallatán, mindig egy szabályos egyenesen kinéző dolgot képzelünk el, holott egy vonal lehet görbe is. Na, ezt tessék elraktározni a nyelvtanulásnál is, hogy sokszor nem előre kell nézni, hanem kikanyarodni picit jobbra vagy balra, és abból lesz majd előrelépés.