Mik azok az erős igék? Hogyan működnek a germán nyelvekben?

Erős igék. Az kérdéskör az egyik legizgalmasabb dolog, amit a németben - illetve, úgy általában európai nyelvek tekintetében - fel lehet hozni. Ez itt ismét a némethiány-csillapító! Ma a rendhagyó igékről lesz szó. Kezdjük ott, hogy a mai nyelvtudomány hivatalosan megközelítőleg 36 ezer (!) igét tart számon a német nyelvben. Ebből a sokból én 258 erős és további 15 vegyes igét találtam, valamint a ,,haben" igével kiegészítve a teljes lista 273 rendhagyó igét tartalmaz. Ezekből nyilván több is van, hiszen én ezt a listát az igekötős igék nélkül kreáltam. (Kivéve azon erős igéket, amiknek igekötő nélkül nincs alakjuk, lásd: gebären.)

12, sajátos csoportra osztottam őket, de, mivel nem egy éjjelem és nappalom van ebben, így ezt nem teszem közszemlére, egyedül a könyvem tartalmazza őket. Meg a buksim. Előbbit viszont meg lehet vásárolni! A mai téma azonban magát az erős igéket körvonalazza meg. Ha azt mondom, hogy a ,,das" eredetileg azt szolgálta, hogy élettelen dolgokat írjon le, akkor azok a dolgok, amik élettelenek és a középkorban is már léteztek, a mai napig semlegesneműek kell, hogy legyenek. Van is pár példa erre: das Haus, das Buch, das Fenster usw.

Ha egy névelőre igaz ez, hogy a középkori hatás a mi napig érződik bennük, akkor igék szintjén is kellenek ősi, vagy nagyon ősi igék, amik az emberiség történelme óta jelen vannak és máshogy viselkednek. Ezek az erős igék. Vagy rendhagyó igék, az újabb tankönyvekben így is hivatkoznak rájuk. Ezek az igék olyan cselekvéseket hordoznak, amiket természetéből adódóan az ember csinál, vagy meg kell, hogy csináljon. Tehát hosszú ideje kísérik már cselekvésszinten az embert létezése óta. Ezek az igék jellemzően már kijelentő mód jelen időben is sok esetben, illetve a legtöbb esetben, bírják a tőhangváltást, de múlt időben, legalább az egyikben, biztosan eltérnek jelen idejű alakjuktól vagy egyéb erős jellemzőkkel - pl. ,,-(e)n" véggel- rendelkeznek, vagy mindkettő.

Ne menjünk messzebb, az egész nyelv legjellegzetesebb igéje a létige, ami nem csak itt, de más nyelveken is a legrendhagyóbb.

DÉLI GERMÁN PÉLDA:
A német ,,sein": Az ige a német nyelv egyetlen olyan igéje, ami külön alakokkal rendelkezik végig a kijelentő mód jelen idős ragozás során és nem ragokat teszünk rá.
ich bin
du bist
er/ sie/ es ist
wir sind
ihr seid
sie/ Sie sind
Múlt ideje a 16. század elejéig ,,war" helyett ,,was" volt, kellő valószínűséggel a ,,was" kérdőszó hatására változott. További érdekessége az igének, hogy a középkorban másképpen is ki lehetett fejezni, ez volt a ,,wern" ige. Az ige a mai ,,werden" kezdetleges alakja, ezt az akkori múltja is jól mutatja:

wern (középkori alak, egészen a 16. század végéig):
jelen idő, E/3.: er wirt
elbeszélő múlt: er wart
befejezett jelen: er ist geworten
jelentése: lenni, válni valamivé

werden (17. századtól a 19. század végéig, 20. század közepéig):
jelen idő, E/3.: er wirdt
elbeszélő múlt: er ward
befejezett jelen: er ist geworden
jelentése: válni valamivé

werden (20. század közepétől):
jelen idő, E/3.: er wird
elbeszélő múlt: er wurde
befejezett jelen: er ist geworden
jelentése: válni valamivé

Mint látható, a ,,sein" igét helyettesítő ,,lenni" jelentése relatíve hamar kikopott, de érdemes megfigyelni, hogy eredeti alakja ,,-n" végű volt. Ez azért érdekes, mert a mai nyelvben a ,,sein" és ,,tun" igék kivételével, minden ,,-n" végű ige szabályos, azaz gyenge.

NYUGATI GERMÁN PÉLDA:
Angol: A létige szempontjából az angol hasonlított a mai német ragozásra eredetileg, az utóbbi 3-400 évben lett olyan, amilyen, és mára az egyetlen ige, aminek ragozott alakjai vannak a nyelvben.

Óangol létige ,,sīen" ragozása:
ic eom
thou beehst
he/ heo/ hit is
wē sindon
yē sind
thiey sindon

Érdekessége, hogy nem lehetett tagadni, mert külön tagadó alakja volt, erről ITT olvashatsz bővebben.

A mai angol ,,be" létige ragozása:
I am
you are
he/ she/ it is
we are
you are
they are

ÉSZAKI GERMÁN PÉLDA:
Az (ó)skandináv, vagyis északi germán nyelvekre egyaránt ráhúzható ma is és korábban is, hogy egyformán néztek ki, vagy legalábbis nagyon kevés volt az eltérés közöttük a létigét tekintve.

óskandináv nyelvek> norvég ,,vera" létige ragozása:
ek em
þú ert
hann er
vit erum
þér eruð
þeir eru

A mai nyelvhasználatban az igeragozás, olyannyira elfajzott ezen az ágon, hogy szinte mindenhová egy ,,-r" kerül ,,ragként" az adott igére.

A mai norvég (bokmål) ,,å være" ragozása:
jeg er
du er
han/hun/den/det er
vi er
dere er
de er

Az újkeletű norvég (nynorsk) ,,å vere" ragozása:
eg er
du er
han/ho/den/det er
vi er
de er
dei er

A ,,nynorsk" egy sokkal kisebb arányban beszélt, de egyik hivatalos változata a mai norvég nyelvnek.

KELETI GERMÁN PÉLDA:
A nyelvi ág kihalt, egyetlen nyelvek, amikről valamennyi feljegyzés ránk maradt, a gót és vandál nyelvek.
A gót ,,wisan" létige ragozása:
im
is
ist 
sijum
sijuþ
sind

Nagyon archaikus, mert lehet látni, hogy nem személyes névmással használja a nyelv a ragozást, hanem kifinomodottan minden alakot elkülönít, akárcsak az újlatin spanyol, olasz, román, de ilyen egyébként a mi magyar nyelvünk is. A többi germán nyelvben mindig ki kell tenni a személyes névmást, mert anélkül bajban vagyunk, ki végzi a cselekvést az egyező alakok miatt. 

Ha már magyar: Zárójelben jegyzem meg, hogy az egyetlen ige, ami a magyarban létezik és jövő idejű alakja van, az a ,,lenni", tehát a létigénk: volt > van > lesz. A többi igénél félsegédigés ,,fogni/ majd" körülírást használunk.

Most, hogy ezen túl vagyunk, nézzük meg, milyen igék lehetnek még erősek a létezésen kívül. Nos, sokszor ősi kettősségekre érdemes gondolni, amikből a legalapvetőbb a ,,születni" és ,,meghalni". Ezek is szinte kivétel nélkül erős alakkal rendelkeznek:

DÉLI PÉLDA: német
gebären (ie) - gebar - h. geboren - szülni
geboren sein - születve lenni
geboren werden - megszületni (éppen)
Nem különösebben adja vissza a német, csak passzív értelemben a ,,születni" jelentést, ehelyett a nyelv az ,,entbinden - lecsatolni" igét használja rá, vagy ,,ein Kind bekommen" szinonimákkal adja vissza a magyar ige jelentését. Régies kifejezés: ,,eines Kindes genesen - gyermeket ejt"

sterben (i) - starb - i. gestorben - meghalni

NYUGATI PÉLDA: angol
bear - bore - has born - szülni
to be born - születve lenni
A lényeg kísértetiesen hasonló a némethez, itt viszont a pillanatnyi, azaz folyamatos állapot nem jellemzően kerül elő (to be being born), mert sokszor mesterkélten hatna.

die - ded - has dead - meghalni (régies)
die - died - has died - meghalni (mai)
Látni, hogy az angol előszeretettel gyengít még ilyen ősi eredetű igéket is, így kileng a többi germán nyelv közül legtöbbször, sokkal kevesebb rendhagyó igével operál.

ÉSZAKI PÉLDA: norvég
å føde - fødte - har født - szülni
å bli født - születve lenni
Jellemzően lehet látni, hogy ahogyan egyszerűsödik az igeragozás, úgy fognak a szabálytalan igék is. Szépen látni, hogy déltől észak felé haladva az ősi erős igék is egyszerűbb, szabályos alakokkal rendelkezhetnek, persze, nem minden esetben. Ennél az igénél legfőképp azért lehet ez, mert melléknévi körülírással, passzív szerkezetben adja vissza az értelmet mindenhol.

å dø - døde - har dødd - meghalni
Már részben szabályosított, de mégis megőrizte néhány rendhagyó vonását, és a participiumban (dødd helyett sokáig használták a ,,dauen" alakot is, de ez ma inkább melléknév: ,,halott"). Egyébként az angolban is ma már csak melléknévként kerül elő a ,,dead" alak.

KELETI PÉLDA: gót
bauran - szülni
ist gibaurans - születve lenni
Látni, hogy a némethez hasonlóan a keleti ág is előtagot használt a particípium képzéséhez, de ugyanúgy csak melléknévi értelemben hozza, nincs konkrét megfelelője annak a germán nyelvekben, hogy ,,születni", csak ,,születve lenni".

De nézzünk más példákat, mondjuk az életünk kvintesszenciáját. Mire is van felhúzva a létünk, mi kell tegyünk, hogy éljünk vagy élni tudjunk? Ezt az öt dolgot biztosan: enni, inni, aludni, szarni, közösülni. Nézzük hogy viselkednek:

DÉLI PÉLDA: német
essen (i) - aß - h. gegessen
trinken - trank - h. getrunken
schlafen (ä) - schlief - h. geschlafen
scheißen - schiss - h. geschissen
scheiden - schied - h. geschieden

Az utolsó igénél a ,,geschieden" alak ismerős lehet, ha a a többi nem is. A középkorban ,,meghágni", vagy ,,szüzességet elveszteni/ elvenni" értelemben volt használatos, később visszaható igeként ,,sich scheiden" alakban volt rövid ideig, majd ebben az értelemben obszcén, szleng, vagy körülírásos szerkezeteket kezdtek el használni a nemi együttlétre. De akadt olyan jelentése is, hogy ,,eltávozni" - általában az élők sorából -, majd a 17. században ,,szétmenni; szétválasztani" értelemben maradt meg. Ma leginkább családi állapotra a ,,geschieden sein" (elvált) szerkezetet használjuk. Szerepét legtöbbször a germán eredetű ,,ficken" veszi át, ami eredetileg ,,döfködni" értelemben élt a nyelvben, de ma már kifejezetten durva értelmű.

NYUGATI PÉLDA: angol
eat - ate - has eaten
drink - drank - has drunk
sleep - slept - has slept
shit - shat - has shat
lie - lay - has lain 

Az utolsó ige itt is egy kis kakukktojás, melyet a némethez is írhattam volna (liegen - lag - h. gelegen) ,,összefeküdni" értelemben van, de létezett az óangolban a ,,swifan - swyve - hæfd swove" ige is, amit a mai nyelv már nem tart számon de kb. a németnél említett ,,scheiden" korai, ,,meghágni" értelmét fedte le.

ÉSZAKI PÉLDA: norvég
å spise - spiste - har spist
å drikke - drakk - har drukket
å sove - sov - har sovet
å drite - dreit - har dret
å ligge - lå - har ligget

Érdekes módon a skandináv nyelvekben, - legalábbis a norvégban biztosan - az ,,enni" ige, ami nem rendelkezik szabálytalan alakkal, míg a többi ige legalább az egyik múltban rendhagyó. Az utolsó megint csak érdekes, mert önmagában az ige ,,feküdni" értelemben van, így norvégul is inkább eufemisztikus kifejezések élnek, pl. ,,å ligge med noen" (valakivel összefeküdni), esetleg ,,å ha sex" (szexelni). Ezeket az angol (have sex) és német is (Sex haben) képes kifejezni egyébként.

KELETI PÉLDA: gót
itan - at - hat giitans
drigkan - drakk - hat gidriggans
slēpan - slēp - hat gislēpans*
skitan - skait - hat giskitans*
kwiman - quam - * befejezett jelen idejű alakja nem ismert

Az utolsónál újfent különböző szerkezetek élnek, nem egyetlen ige húzza magára a jelentést. A gótban az egyszerű múlt (preteritum) az uralkodó forma, így a ,,szarni" és ,,aludni" igéknek is csak feltételezett befejezett múlt idejű alakjait lehet csak írni sajnos.

Ellenben szépen látszanak a párhuzamok, az, hogy egyes igék majdnem kiejtésre vagy írásra ugyanazok, egyszerre félelmetes és érdekes dolog. Főleg, ha bizonyos, közös igecsoportokat is lehet találni, ebből mutatok egy példát!

Igék, amik ,,-in" tőhangúak, minden germán nyelven legtöbbször az ,,-an" hangot keresik az egyszerű múlt esetén és az ,,-un" hangot pedig összetett múlt időben. Lásd majd lejjebb is!

NÉMET: singen - sang (régiesen: sung/ song) - hat gesungen
ANGOL: sing - sang - has sung
NORVÉG: syng - sang - har sunget
GÓT: singwan - sang/ sung - hat gisungwans


NÉMET: springen - sprang (régiesen: sprung) - hat/ ist gesprungen
ANGOL: spring - sprang - has sprung
NORVÉG: springe- sprang - har sprunget
GÓT: hulpan - hulp - hat gihulpans*

A gót, mint látszik is, kirí a többi közül, hisz nem volt ideje szilárdulni rendhagyó igék kapcsán.

Egyvalamit érdemes még említeni, a feltételes mód képzését. Nekem vérzik a szívem, valahányszor segédigével látom a németben a szerkezet jelen idejét, hiszen mára az izlandi és a német az egyetlen, ami segédige nélkül is képes mutatni feltételes alakokat a germán nyelveken belül. Az angolban kis töredék maradt fent, a mai norvégban semmi.

FELTÉTELES JELEN KÉPZÉSE

NÉMET: A kötőmód ,,-e" módjelével képezve elbeszélő múltból, illetve bizonyos igéknél ez mellé Umlaut is társul.

lernte (tanult) -> + ,,-e" ->  lernte (tanulna)
A képzés nem látszik a két ,,-e" ,,összeolvad".
brachte (hozta) -> + ,,-e" + Umlaut -> brächte (hozná)
A képzés ,,-e"-je nem látszik, csak a két pötty.
schlief (aludt) -> + ,,-e" -> schliefe (aludna)
sprach (beszélt) -> + ,,-e" + Umlaut -> spräche (beszélne)
--> régiesen:
sproch -> + ,,-e" + Umlaut -> spröche

Ma legtöbbször ehelyett: würde + Infinitiv

ANGOL: Eredetileg szintén egy ,,-e" módjellel képezve elbeszélő múltból, illetve bizonyos igéknél ez mellé a német Umlautnak megfelelő ,,æ" hang is társult, amit megnyújtottak ,,ǣ" hangként.

æt (evett) -> + ,,-e" + ǣ -> ǣte (enne)
wræt (írt) -> + ,,-e" + ǣ -> wrǣte (írna)

Ma már szinte mindig: would + infinitive

Kivéve:
will (akarni) -> would
can (tudni) -> could
shall (kelleni) -> should
be (lenni) -> were (would be)

NORVÉG: Nem volt külön képzése, pontosabban megkülönböztető jele, így hamar átállt a segédigés ragozásra.

gikk (ment/ menne)

ma ezért: ville + infinitiv

GÓT: Nem ismert.


Tovább időzve ezen a csodálatos nyelvi tájon elmondható, hogy a germán igék az erős igéknek minden szegmensében együtt élnek, hasonlóak, és ez a nyelvcsalád egyik legjobb része, hogy segítik egymást. Elmondható az erős igékről továbbá, hogy sok esetben próbálják ,,gyengíteni" őket. A mai modern nyelv igyekszik - legalábbis a beszélt nyelv biztosan -, hogy bizonyos nem túl gyakori erős alakokat gyenge, szabályos képzésre vegyen.

Pl.: schalten (ä), schielt, hat geschalten - kapcsolni, sebességet váltani
-> mai alakja: schalten, schalte, hat geschaltet
vagy: bellen (i), boll, hat gebollen - ugatni
-> ma szintén: bellen, bellte, hat gebellt
De akad olyan ige is, ami részlegesen gyenge:
sózni - salzen, salzte hat gesalzen
vagy:
hasítani - spalten, spaltete, hat gespalten
Ez az úgynevezett Präteritumschwund, ami miatt csak Perfekt használatos egyes igék alakja erősen, hiszen a német nyelv egységesítésekor az elbeszélő múlt nem volt szerves része a nyelvnek, így azon alakok csak később váltak hivatalossá, ekkorra pedig már némely igék Präteritum alakjai elavulttá váltak.
Pl.: őrölni - mahlen, muhl, hat gemahlen
Ma: mahlen, mahlte, hat gemahlen
De olyan is akad, ami Perfektben mindig is gyenge volt, és a Präteritum elavultsága miatt, nem tartotta a nyelv soha erős igének:
Pl.: tanulni - lernen, larn, hat gelernt (nem alakult ki ,,gelernen alak)
Ma: lernen, lernte, hat gelernt (Nem tartják számon az ősi alakot az elbeszélő múltban)
Az angolra jobban jellemzőbb, hogy ,,-ed" véget tesz az erős igékre.
Pl.: help, halp, has holpen - segíteni
Ma: help, helped, has helped

Reduplikáció: a szótő vagy annak első szótagjának (gyakran mássalhangzó + magánhangzó kombinációjának) részleges vagy teljes megismétlése, amely morfológiai vagy grammatikai funkcióval bír. Ez a mai német nyelvben nincs már, a kelet germán nyelvek, mint például a vandál, herul, vagy gót rendelkeztek vele a klasszikus értelemben. A mai német nyelvben, a redukált-, vagy még pontosabban, a quasi reduplikáció él valamelyest. A quasi-reduplikáció az ige szógyökének analógiásan kiegyenlített és őrzött (tehát a befejezett jelen idős alak a sima jelenre épül), múlt aspektust (Perfekt particípiumot) jelölő grammatikai és morfológiai változása. Ez a változás iteratív jellegű, vagyis ismétlésre emlékeztet, mivel a jelen idejű és a Perfekt alak szógyöke morfofonológiailag egyezik. Elsősorban Umlautos igékre jellemző, de előfordul egyes Brechungos igék esetén is.
Pl.: essen (i) > hat gegessen; lassen (ä) > h. gelassen

Mikor és miért nem ,,erősödhet" úgymond egy ige? Nos, először is, olyan nem ritkán van, hogy egy ige vegyessé váljon, vagy felemás legyen, esetleg teljesen gyenge alakot vegyen fel.

pl.
brinnen - égni (archaiksan)

-> brann 

-> hat gebrunnen

Az ige archaikus alakjában bár erős, ma vegyes igeként működik, tehát egy átmenet, mert gyengén végződik (ez elbeszélő múlt esetén ,,-(e)te", befejezett jelennél ,,-(e)t"), de mindegyik múltban tőhangot vált, és ráadásul ugyanazt a tőhangot.

brennen - égni (mai alak)

-> brannte (az archaikus alak ,,-te" véget kapott)

-> hat gebrannt. (teljesen új, vegyes hangzású alak)

Mint látszik, a Präteritum alakot tovább vitte a Perfekt alakra és mindegyiket ellátta a gyenge igéknek a fix végződésével a nyelv. És mivel a gyenge végződés mindegyik múltban produktív, ezért a mai nyelv ezt választotta általánosnak, és az igék kb. 85-90% durván ezzel a végződéssel ér véget. Emiatt nem is különösen érdekesek, mert szabályosak. 

Az erős igéknél a fix végződés csak a Perfekt esetén van meg, ami ,,-en". De Präteritumban nincsen külön végződési norma, így ott mindig a tőhangváltás a mérvadó, minden erős ige tőhangváltó az elbeszélő múltban. Emiatt vannak felemás megoldások, vagy annyira archaikus egy ige elbeszélő múltas alakja, hogy azért halt vagy hal ki, vagy egyszerűen a németeknek idegenül hangzik. Egyébként ez a kettő nagyjából együtt érvényes. Vannak igék, amiknél ez a változás ma mutatkozik meg. 

pl.:

backen (ä) - sütni (tésztafélét)

-> buk 
-> hat gebacken

Érdemes megemlíteni, hogy a Perfekt alakot ennél az igénél ritkán piszkálja, de a jelen időt megcsonkította azáltal a nyelv, hogy levette az Umlautot róla, tehát ma anélkül is elfogadott a ragozás jelen időben, másfelől az elbeszélő múlt alakot gyengítette, így egy hibrid igét létrehozva:

backen - sütni

-> backte

-> hat gebacken

Umlaut tűnt el más igéről is (pl. a ,,kommen" eredetileg E/2. és E/3. ,,ö" hangot vett fel, de ezt '94-ben eltörölték), de az nem jellemző, hogy ezzel egy időben a múlt idejét is rögtön piszkálják. Vagy, ha igen, akkor nem csak az egyiket, hanem mind a kettőt, tipikus példák erre is vannak, mondjuk a ,,fragen", ami eredetileg Umlauttal élt és mindegyik múltban erős ,,frug< hat gefragen" alakokat kapott, de mára teljesen legyengült.

A ,,backen" ige talán a másik múltban azért marad, vagy maradhatott erős, ugyanis az ige teljeskörűen él gyengeként, csak mást jelent:

backen - feltapasztani, felragasztani

backte

hat gebackt

Ritka így a használata, hiszen a ,,kleben" nagyjából visszaadja ezt a jelentést. És persze, nem ez az egy ige, aminek él erős, archaikus és gyenge, újkeletű alakja, lásd: wachsen (ä) wuchs, i. gewachsen (nőni) <-> wachsen wachste h. gewachst (bekenni (viasszal)), és lehetne még sorolni, de ezek igazándiból más igék is így külön jelentéssel és nem felcserélhetők, látszik, hogy Perfekt esetén a segédige is eltérhet! Ezt morfoszemantikai hasadásnak nevezzük és az ige főszempontja mindig az archaikus, rendhagyó alak. Mivel nem minden erős igének van legyengített alakja, ami egyébként legtöbb esetben jelentésben is eltér, így az erős a mérvadó. Sokszor az újragondolt, legyengített ige, átvitt, esetleg kauzatív (műveltető értelem) jelentést hordozhat.

pl.: sitzen (ülni), saß, h. gesessen

Ebből kialakult a hasonló ige:
setzen (ültetni), setzte, hat gesetzt

Látható, újabb keletű elgondolása lehet az igének, csak levált róla mert a jelen idő is eltér, és így ,,lassen" rásegítés nélkül is ,,-tatik; -tetik" jelentés bújik meg mögötte. Tehermentesítette a megértési nehézségét az igének, azáltal, hogy kettéválasztotta.

Most, hogy ezt röviden kiveséztük, nézzük meg, mi az a hét szempont, ami miatt visszafelé ez a változás nincs meg, tehát, hogy erős legyen egy gyenge vagy vegyes igéből:

I. kor

A gyenge igék nagy része a német nyelv egységesítése idején tehát bő 300 éve képezik a nyelv részét, miközben az erős igék már több ezer éve szervesültek. Ez egy kizáró ok, ha eleve nem rendelkezett quasi bonyolultabb alakkal, miért akarná bárki is úgy használni, még, ha jól is hangzik.

pl. spielen - játszani

Sose volt erős, mert csak ,,spielte" és ,,hat gespielt" alakjai voltak. De a tőhangváltozási szabályok szerint meg lehetne csinálni az ,,-ie -> -o -> -o példájára: spielen, spol, hat gespolen alakkal, csak annyi érteme van, mint ejtőernyőt nyitni a pincében nem sok. Olyan, mintha gázpedált akarnánk rakni egy biciklire. Nem bonyolítja a nyelv, főleg, a mai felgyorsult világban ezt.

II. egy ige denominális/ deadjektivális

Mit jelent ez? Azt, hogy egy igét főnévből vagy melléknévből eredően hozunk létre, aminek pedig eleve nincs tőhangváltása. Tehát vannak olyan igék, amiknél nem hangzana rosszul, sőt kivitelezhető lenne, mert jól is hangzik a rendhagyó alak, de mégsem védhető nyelvészeti és grammatikai szempontból evégett.

pl.: mühen
Hiába van sok ige, ami (ä/ö/ü) hanggal rendelkezik és mindegyik múltban ,,-o" hangra vált, akárcsak a ,,wägen; schwören; lügen" igék, mégsem lehetséges, mert főnévből (e. Mühe) képződik.

Ezért a ,,mühen, moh, hat gemohen" április elsejei tréfának jó, másra nagyon nem igazán. Ezért maradt és marad is a ,,mühen, mühte, hat gemüht" alak. Számos ilyen ige van, amire jól hangzana, de emiatt nem képezhető:

dämmen -> domm, hat gedommen X
trösten -> trost, hat getrosten X
schmähen -> schmoh, hat geschmohen X
drägen -> drong, hat gedrongen X
beschäftigen -> beschoft, hat beschoften X

Ezek mindegyike melléknévből vagy főnévből ,,gombolódik" össze, ezért játszani lehet vele, és valószínűleg így is néznének ki rendhagyó alakjai az adott igének, de nem képezhető. Viszont a képzést ne keverjük össze azzal, ha egy igéből képezünk főnevet vagy melléknevet deverbális képzéssel, jelen vagy múlt idős alakból.
Pl. ziehen -> r. Zug; tun -> e. Tat; kochen -> r. Koch/ e. Köchin/ s. Kochen; gehen -> r. Gang; denken -> r. Gedanke; wollen -> r. Wille stb.
Itt egy fontos gondolat még, hogy amikor kifejezetten erős alakot akarunk képzeni egy főnévből, akkor számít, hogy az ige a főnévből képződik, esetleg melléknévből vagy fordítva, egyébként tekinthető alapnak bármelyik, ha szókincset akarunk bővíteni csak, hiszen értelemszerűen van közül egymáshoz.

III. derivációs tilalom

Amikor egy ige ragozása egyszerűen nem teszi lehetővé az erős alakot, mert maga a végződés újkeletű, vagy idegen eredetű.

-n (kivéve ,,sein" és ,,tun")
-eln (basteln)
-ern (anprangern)
-ieren (desinfizieren)

Egyszerűen ezekkel a végződésekkel nem kompatibilis a tőhangváltás, igyekszem megjegyezni, hogy az ,,-n" végre voltak még korábbi évszázadokra visszavezethető, további kivételek (ern, wern, gern), amik reagáltak ugyan a tőhangváltásra, de már akkor se volt ez jellemző, így később se, így leszűkült a frekvenciája ezeknek az igéknek.

IV. frekvencia szűkülés

Ha már frekvencia. A szó maga azt mutatja, mennyire gyakori egy szó, szerkezet jelentésbeli, gyakorlati használata. Rövid példa:
,,man kann" és ,,man muss" szerkezetek

Több körülírás is van, most csak a legfontosabbakat említem egy példával:

Man kann sehen.
=
Das kann gesehen werden.
Das ist zu sehen.
Das lässt sich sehen.
Das ist sichtbar.

Man muss sehen.
=
Das muss gesehen werden.
Das ist zu sehen.

Érdekesség, hogy mindegyik szerkezet képezhető a klasszikus passzív és a sein + zu + Infinitiv szerkezettel, de a ,,sich lassen'' és a ,,-bar" képző esetén a frekvencia leszűkül, mert csak képességet tud hordozni, kényszert nem, ezért a ,,müssen" nem olyan jól körülírható, mint a ,,können" ige, ezáltal nem véletlen, hogy a ,,können" úgymond a ,,főmódbeli". 

Az erős igék tekintetében a frekvenciaszűkülés azt jelenti, hogy nem alkalmazkodik már a tőhangváltáshoz. Túl régen volt ahhoz, hogy elkezdje annak szabályait újabban jött, vagy nem túl régóta meglévő igékre alkalmazni. Ám de! A frekvenciszűkülés itt nem csak azt jelenti, hogy nem lesz gyengéből erős, hanem azt is, hogy bizonyos igék ritkák, ezért önmagukat gyengítik, vagy esetleg teljesen kihaltak már a nyelvből, mert nincs szükség rájuk úgymond, ezért velük csak írásban, nyelvészeti könyvekben, esetleg irodalomban találkozunk erősként, vagy egyáltalán.

pl.
schüren - táplálni (tüzet) (archaikus ige)
-> schurt
-> hat geschuren

rüsten - felfegyverkezni (ritka ige)
-> rast (ma rüstete)
-> hat gerosten (ma hat gerüstet)

wällen - hömpölyögni, zarándokolni (irodalmi)
-> woll
-> hat/ ist gewollen

Ezen igék már léteznek, nem is gyengülnek le mindig, persze - kivétel is van, lásd a ,,rüsten" -, hanem csak egyszerűen kihalnak, tehát nem valamiféle neogrammatikai elgondolás rendhagyóságuk. Ha mégis élnének a mai nyelvben, gyengék már, erre több tíz igét lehetne felhozni példának.

V. Paradigma nyomása

A paradigma egy szó teljes alakváltozatait, igeidejeit foglalja magában. Az erős igék igazodni látszódnak a gyengékhez, ezért is van, hogy a gyakoribb erős igéket meg kell és meg is lehet tanulni, mert képzési és ragozási minták is vannak hozzájuk, de ezért van egyfajta analógia is, ami azt jelenti, hogy egy szó a hasonló alakú szavak mintájára átalakul. Ez az egyik fő oka annak, hogy sok erős ige gyengévé vált. Ezáltal kevésbé lesz érdes a nyelv és így az úgynevezett paradigmakiegyenlítődés szilánkjait lehet észrevenni. 

VI. Ablaut zártság

Az ,,Ablaut" a germán nyelvekben a tőhang, pontosabban a tőmangánhangzó változásait jelöli. Ez már egy lezárt rendszer, nem nyílik, vagy frissül fel, szigorú szabályok alapján megy, ám én nem teljesen úgy igazodom, ahogy a hivatalos szabályok, amikből összesen hét darab van. Sőt inkább hat, mert a hetedik az úgynevezett redukciós osztály, amiben hangváltás, hangegyszerűsítés vagy hanglejtés volt eredetileg, csak később vett át klasszikus tőhangváltó mintákat. 

Eredeti tőhangváltó osztály
I. -ei -> -ie/ -i -> -ie/ -i
schreiben -> schrieb -> hat geschrieben
schneiden -> schnitt -> hat geschnitten

II. -ie -> -o -> -o
biegen -> bog -> hat gebogen

III. -in -> -an -> -un
dingen -> dang -> hat gedungen

IV. első Brechung osztály
(jelen időben -i vagy -ie váltás -> -a -> -o)
nehmen (nimmt) -> nahm -> hat genommen
gebären (gebiert) -> gebar -> hat genommen

V. második Brechung osztály
(jelen időben -i vagy -ie váltás -> -a -> -e)
geben (gibt) -> gab -> hat gegeben
lesen (liest) -> las -> hat gelesen

VI. első Umlaut osztály
(jelen időben Umlaut -> -u -> -a)
fahren (fährt) -> fuhr -> hat/ ist gefahren

VII. második, redukciós Umlaut osztály
(jelen időben Umlaut -> -ie -> -a/ -o)
lassen (lässt) -> ließ -> hat gelassen
stoßen (stößt) -> stieß -> hat/ ist gestoßen

Ennek alapján sok ige valóban behatárolható, én azonban 12 csoportra osztottam 273 darab erős, nem igekötős igét, ezáltal sokkal több szabályszerűséget találtam, kevesebb kivétellel:
0. csoport - a három főige + vegyes igék (17 db)
bringen -> brachte -> hat gebracht

I. csoport -ei -> -ie/ -i -> -ie/ -i vagy -ei (62 (!) db )
bleiben -> blieb -> ist geblieben
leiden -> litt -> hat gelitten
heißen -> hieß -> hat geheißen

II. csoport -üg -> -o -> -o (4 darab)
lügen -> log -> hat gelogen

III. csoport -ie -> -o -> -o (27 db)
kiesen -> kor -> hat gekoren

IV. -in -> -an -> -un (23 db)
zwingen -> zwang -> hat gezwungen

V. Umlaut/ i -> -o/ -a -> -o/ -e* határesetcsoport (13 db)
gären -> gor -> hat gegoren
bitten -> batt -> hat gebeten

VI. első Brechung csoport (37 db)
jelen -i/ -ie -> a -> -e/ -o
essen (isst) -> aß -> hat gegessen
geschehen (geschieht) -> geschah -> ist geschehen
sterben (stribt) -> starb -> ist gestorben 
stehlen (stiehlt) -> stahl -> hat gestohlen

VII. i + két egyforma mássalhangzó -> -a -> -o (16 db)
spinnen -> spann -> hat gesponnen

VIII. második Brechung csoport (10 db)
jelen -i/ -ie -> -o -> -o
schmelzen (schmilzt) -> schmolz -> hat/ ist geschmolzen

IX. egykori Brechungos igék (7 db)
jelen idő egykor -i/ -ie -> -o -> -o
scheren -> schor -> hat geschoren

X. Umlautos igék, I. csoport (16 db)
-o/ -a (ä/ö) -> -ie/ -i -> -a/ -o
stoßen (stößt) -> stieß -> hat/ ist gestoßen
fallen (fällt) -> fiel -> hat gefallen
fangen (fängt) -> fing -> hat gefangen

XI. Umlautos igék, II. csoport (12 db)
a (ä) -> u -> a
tragen (trägt) -> trug -> hat getragen

XII. a maradék szabálytalan, nem igekötős erős ige (29 db)
hauen -> hieb -> hat gehauen
hängen -> hing -> hat gehangen
stb.

Látszik, hogy így kiforrottabb és teljesebb valamennyire, de, bőven elég, ha valaki az eredetivel is megelégszik. 

VII. igeidők megszilárdulása

Az angol leszámítva a német nem alkotott új igeidőket a középkor után, 13 igeidőnél állt meg, de tűnt, vagy maradt fent 2-3 igeidő, ami miatt más összefüggések is lehetnek ma igeidők között, mint pl. das absolute Präteritumperfekt és társai, de ezek nem befolyásolták az ige alakokat, csupán árnyalatokat adtak és adnak hozzá bizonyos mondatokhoz:

Ich hatte Ihnen doch befohlen gehabt, für Proviant zu sorgen!
(Hiszen korábban már adtam volt parancsot magának arra, hogy ellátmányról gondoskodjon!)

A ,,befohlen" múlt idős alak nem változik és ,,gehabt" nélkül is tökéletes a mondat, ez egy osztrák-délnémet sajátosság, ahová emiatt beköszönt a Präteritumschwund és viszonylag nagy területről van szó. Így talán ebből a szempontból mégis befolyásolt alakokat, csak nem közvetlenül, hisz ahol ezeket a bővjtett Perfekt igeidőket használták, ott nem volt Präteritum. 

A lényeg viszont, hogy nincs tovább: erősödés, ,,felfejlődés. Maximum pár dialektus őriz még, de nem hoz létre új erős igéket a 18. századtól. 

Források: Joseph Wright – Grammar of the Gothic Language; Thesaurus Indogermanischer Text- und Sprachmaterialien (TITUS); Old English Aerobics (University of Texas at Austin); EnglaTeca (Biblioteca de textos en inglés antiguo)