Mi lesz a ,,sein" sorsa segédigeként?
Látom szép számmal ugrott meg a némethiány-csillapító nézettsége. Ennek én nagyon örülök. Ma egy érdekes témát hoztam el. Tárgyaltam már ITT, mi lesz a birtokos eset sorsa. Beszéltünk Präteritumschwund-ról is. De sokaknak talán eszébe se jutott még, mi lenne, ha eltűnne a ,,sein" segédige összetett múlt időknél?
A germán nyelvekre jellemző az úgynevezett auxiliáris szelekció. Mit jelent ez? A segédigei szerepkör két ige között oszlik meg. Ez nem múlt idő specifikus, hanem összetett igeidőnél jöhet elő.
Lásd:
Norvég:
Itt az auxiliáris szelekció jelen van jövő időnél (skal/ vil) és múlt időnél is, bár utóbbiból lassan kezd eltűnni a német ,,ist"-es igékkel megegyező ,,er" képzés.
Angol:
Csak jövő időnél jelenik meg az auxiliáris szelekció (shall/ will), de már nem olyan hangsúlyos itt sem, a múlt időből pedig teljesen kihalt az ,,is" képzés és csak a ,,has" maradt meg. Korábban a ,,be" ugyanarra szolgált segédigeként a múlt időnél. A középkorban fokozatosan háttérbe szorult mint segédige, és a ,,have" vette át a funkciók nagy részét, míg a németben a ,,sein" megőrizte szerepét. Az angolban az analitikus szerkezetek (ragok, toldalékok helyett álló külön szavak) egyszerűsödése, valamint a Perfekt és Präteritum funkcionális átfedése miatt a ,,be" auxiliárisan teljesen kiszorult a rendszerből.
Holland:
A némethez hasonlóan nincs meg a jövő időben ez a jelenség, múlt időnél viszont gyökeresen megmaradt a mai napig.
A lényeg itt most a múlt idős képzésen van. Mivel sokan angolt tanulnak, nem értik, mi szükség van erre a ,,marhaságra" a német terén, mire jó egyáltalán a megkülönböztetése bizonyos igéknek a múlt időben? Ami biztos, hogy közlekedésre, mozgásra és állapotváltozásra használjuk a ,,sein" segédigét, érdemes ezeket megtanulni, mert a ,,haben" kapcsán sokáig lehetne sorolni, hogy tárgyas igék, személytelen igék, visszaható igék, atelikus igék (hosszan tartó folyamatot jelölnek pl.: schlafen), olyan igék amik nem fejeznek ki irányt, úticélt, vagy állapotváltozást, stb. *Nos, hogy a szabályt hogy lehet könnyen megjegyezni, a könyvemben olvasható, így ezt a kérdést nyitva hagyom.*
Ebből kiérezhető, hogy a ,,sein" nem csak sokkal kevesebb dologra használható, hanem ebből adódóan kevesebb is van belőle. Sőt auxiliáris nivellálódás délen és az osztrák területeken már meg-megjelenik. Ez azt jelenti, hogy egy segédigére épít a nyelv, a ,,sein" szerepe csökken, a segédige-rendszerének használata, a gyakoribb és emiatt egyszerűbb ,,haben" ige felé tolódik el, unverzálissá válva mint segédige.
Én számtalanszor hallottam ilyeneket osztrákoktól: ,,Ich habe geläuft.; Er hat gegangen" Természetesen ezek helytelenek a standard nyelvben, az elsőnél még az igei múlt idős alak is hibás, hivatalosan nincs ,,geläuft", csak ,,gelaufen" forma, de dialektológiai státuszát tekintve, nem helytelen, csak a standard nyelvhez képest. Ez egyfajta funkcionális nyelvtipológiai tendencia, amik olyan általános minták, amiket más germán nyelvekben megfigyelünk, és amelyek felé a nyelvek idővel ,,hajlamosak" elmozdulni. Lásd itt: sein < haben
A ,,sein" igének ez a kopása, szakszóval attríciója, bár fokozatos és lassú, de érezhető. Így is csak szűk csoportokhoz lehet kötni. Érdemes viszont megjegyezni, hogy nem maga a ,,sein" ige kopik ki a nyelvből. Egy segédige nem hordoz értelmi jelentést, igemódot, igeidőt, számot és személyt jelöl. De ilyenkor úgynevezett grammatikalizáción esnének át, tehát, hogy fokozatosan elveszítik egyébként lexikai jelentésüket és segédigeként vannak már csak jelen: Du bist hier angekommen. -> Nem lehet szó szerint fordítani: ,,Te vagy itt megérkezett." Értelmetlenül hangzana, ha a segédige jelentést is hordozna., de bontsuk le, mit árul el itt a ,,sein"
Mutatja: Hogy kijelentő módban vagyunk, a jelen idős képzése, hogy kihat a jelenre, tehát Perfekt múlt időben, egyes szám második személyben zajlik a cselekvés, és, mivel a ,,sein" alakot használtuk, le tudjuk szűkíteni, hogy mozgásra, állapotváltozásra vagy közlekedésre gondolunk. Itt most egy A-ból B-be való megérkezésre. Fontos, hogy a német, mikor ,,megérkezik", ott van, tehát részes esetet használunk az ,,ankommen" igével, mert ,,ott érkezik" és nem ,,hová". Ebből a szempontból logikusabb, mint a magyar.
Ami tény: Értelme és létjogosultsága van a ,,sein" ige segédigei képzésének - Zustandspassiv más tészta, azt alapjáraton ,,sein" igével képezzük, ne keverjük ide - nem évtizedek, hanem inkább évszázadok lesznek, amíg kihal a nyelvből, ha kihal. De nem mernék állást foglalni, és emiatt jobb, ha hamarosan a függő beszédre kerítjük a sort, mi van akkor, ha egy kijelentés igazságtartalma mellett nem foglalok állást? A következő részben megtudjuk! Ne feledjük egyébként, ha kihalna, több igeidőben is problémás lenne minden, mindenhol, ahol a ,,sein" segédige, vagy ,,Infinitiv Perfekt" alakban van, az levesbe menne.
Indikativ Perfekt:
,,Ihr seid gekommen." helyett > ,,Ihr habt gekommen."
Indikativ Pluaquamperfekt:
,,Ihr wart gekommen." helyett > ,,Ihr hattet gekommen."
Indikativ Futurperfekt:
,,Ihr werdet gekommen sein." helyett > ,,Ihr werdet gekommen haben."
Konjunktiv Perfekt*:
,,Ihr seiet gekommen." helyett > ,,Ihr habet gekommen."
Konjunktiv Futurperfekt:
,,Ihr würdet gekommen sein." helyett > ,,Ihr würdet gekommen haben."
Konjunktiv Plusquamperfekt:
,,Ihr wäret gekommen." helyett > ,,Ihr hättet gekommen."
-> Mint látjuk, elég ,,linkszsváncul" hangzik, vagyis hangzana így. A német 13 igeidejéből, 6-ra biztosan kihatna egy ilyesfajta változás.