Mi lesz a birtokos eset sorsa?

Amikor egy nyelv változik, semmi mást nem jelent, mint, hogy egyszerűsödik. Ezt gondolom, már kívülről fújja az, aki olvassa a bejegyzéseimet. Ennél a mondatnál ellenben ne arra gondoljunk automatikusan, hogy az elődök borzasztó nehéz nyelvet beszéltek. Vagy, hogy az ősi mezopotámiai emberek, az ősemberről már nem is beszélve. Nem! 

Egy átlag emberi agy és kódolás, mindig a nagyszülőkig, esetleg dédszülőkig köti az értelmezést, hiszen az azok előtt lévő generációt, vagy generációkat nem érdekes megérteni, eredetiségében, mert velük úgysem beszélhet már. Tehát az egyszerűsödést nem szó szerint kell itt értelmezni, hanem egy magunknak megkönnyített, egyszerűsítettebb szerkezetekkel történő, szilánkos, alaki és nyelvtani változásokat felölelő értelmezést veszünk alapul. A jelenség mindig is megvolt, minden nyelvben. Gondoljunk csak bele hogy: Már a rómaiak is azt mondják, hogy a fiatalok furcsán beszélnek, később lesz belőle az újlatin olasz nyelv. Tehát rendkívül érdekes jelenség, filozófiai kérdést is felvet így: Bonyolódik vagy egyszerűsödik akkor a nyelv? Én azt mondom, hogy egyszerűsödik, de a fenti nem klasszikus értelemben. Tehát ösztönösen és nem tanult alapon egyszerűsödik. Az előző két generációhoz képest, amit bonyolultnak gondol az éppen jelenlévő nyelv, megváltoztatja, esetleg elhagyja. Gondoljunk csak az elbeszélő múlt vagy a befejezett jövő idők teljes eltűnésére, amit még az ükszüleink nagy eséllyel használtak a 19. században. Vagy az ,,-ikes" igék változására.  

A birtokos esettel sincs másképpen ez a változás, hiszen a négy német, nyelvtani esetből a részes eset egy egyedi bravúrra képes: Részben, esetleg, olykor teljes egészében ki tudja fejezni a birtokos esetet. Ezt még csak a köznyelv használja leginkább és első sorban, ellenben, aki ad a beszédére, megtartja a birtokos esetet a kis buksijában és használja is.

Viszont, ezáltal az okosok úgy saccolják, a birtokos eset a német nyelvből hamarosan eltűnhet, amelyből született is egy mondat: Der Dativ ist dem Genitiv sein Tod. - A részes eset a birtokos esetnek a halála.

Miért? Nos, lássuk a tényeket! Nem szeretném filozófiai irányba elvinni a dolgokat, hanem nyelvtani és történelmi szempontból közelíteném meg, azaz úgymond kissé tudományos szempontból. Ugyanis, a tudomány az tényeket tényekkel magyaráz meg, nem pedig semmitmondó, filozófiai elvekkel, esetleg ,,hittételekkel", vagy kinyilatkoztatásokkal ábrázol.

,,Genitiv"! A ,,Genitiv" helyzete ma a jelenben relatív, a múltban abszolút és a jövőben beláthatatlan. Ősi kínai mondás: ,,A szép szavak nem igazak, az igaz szavak nem szépek." Jelezni szeretném, hogy a mai német lakosság 29%-a már nem német származású. 2045-re Németországban a felnőtt lakosság többsége migráns lesz, mert odamennek, ahol szociális biztonságot kapnak. Csak ma 14 nagyobb német városban a 6 év alatti gyerekeknél migráns többség van. Ezeknek a gyerekeknek és a többi migránsnak sem lesz érdekük megtanulni a német nyelvet, úgy, ahogy 10-20 éve kinézett vagy ma még kinéz. Ez hozza magával, hogy egyre inkább eluralkodik majd a barbár böfögés, minden jó lesz majd úgy, ahogy mondjuk, semmire nem kell odafigyelni, nem lesznek igazán szabályok. Minél gyorsabban, minél egyszerűbben mindent.

Látszik ez a 2030-as helyesírási tervezeten is. Azzal fogják majd rátenni a virágot a sírra, ami a német nyelvet illeti. Elég, ha megfigyeljük, az angol nyelv mennyit egyszerűsödött, az elmúlt évszázad(ok)ban és mióta világnyelv. Közel 2,5 milliárdan beszélik. Még szép, hogy egyszerűsödik. ,,Minden nyelv szabályrendszere fokozható a teljes használhatatlanságig.", örök igazság. Ha el is tűnik a birtokos eset, nem a mi életünkben lesz, ez is tény, illetve amennyire lehet, használjuk, ne engedjük a német nyelvet az angolhoz hasonlóan ,,elbutulni".

Pár év múlva, amikor az iskolás éveinkre, azon belül pedig a németóráinkra gondolunk majd vissza, hogy miket tanítottak nekünk, felsejlik majd, hogy volt ez a szegény birtokos eset, hogy tanították nekünk mint németben képezhető nyelvtani esetet, amelyik ugyanígy található meg a latin nyelvben is. Azonban ma már egy nosztalgikus sajnálat inog a birtokos eset felé, ha róla van szó. Először is, ha azokat az igéket, netán mellékneveket vesszük, amik birtokos esettel állnak. Egy nyelv alakulásában 100-120 év nem sok. Alig több esztendő ez annál, mint mikor Friedrich Blatz 1880-ban még megközelítőleg 160 birtokos esettel álló igét jegyzett fel. Ezeknek az igéknek a többsége mára átalakult, mert ,,vénlányoknak" számítanak birtokos esettel. Nem elvont igékről beszélünk, a ,,vergessen" vonzata is eredetileg birtokos eset volt:

Régen:

Ich vergesse deiner: Elfelejtelek téged.

Ma:

Ich vergesse dich: Elfelejtelek téged.

De ilyen ige a ,,brauchen" ige is.

Régen (illetve a jogi szövegekben ma is):

Er braucht meiner: Szüksége van rám.

Ma:

Er braucht mich: Szüksége van rám.

De olyan ige is akad, amit nem egyszerűen másik esetre váltott fel a nyelv, hanem még a vonzatának szerves részét képezi az elöljáró is.

Régen (illetve jogi szövegekben ma is):

Ich warte deiner: Várlak téged.

Ma:

Ich warte auf dich: Várok rád.

Van olyan ige, aminek a régebbi és ,,újabbi" változata is elfogadott:

Régebben és még ma is:

Man spottet meiner. - Csúfolnak engem.

Ma:

Man spottet über mich. - Gúnyolódnak rajtam.

A mai német nyelvben elenyésző azon igéknek a száma, amelyek csak birtokos esettel állnak, nem túl gyakoriak, ezt a kijelentést értsük a mindennapi használatukra. Egy olyan ige van szerintem, amit azért lehet látni a mindennapokban:

gedenken (megemlékezni) és amiről az Genitiv

Österreich gedenkt heute der Opfer des Terrorschlags in Wien.

(Ausztria ma Bécsben megemlékezik a terrortámadás áldozatairól.)

Zárójel, hogy a mai nyelv erőltetni próbálja a részes esetet vele, de ez inkább regionális, sem mint mindenki szájára jövő megfogalmazás!

Magasabb szinteken beszélőknek azonban mondanám, hogy a birtokos eset a mai napig is igencsak stabil szerkezetekkel rendelkezik. Például, ami az határozói szerepeket illeti.

Időhatározó: eines Tages - egy napon; eines Abends - egy este; eines Nachts - egy éjszaka

Az ,,eines Nachts'' alak már csak azért is különleges, mert alapjáraton nőnemű a főnév, nem képezhetné így az alakját, és, aki jól beszél németül, annak furán hangozhat és rácsodálkozhat erre a kifejezésre. Mégis, mivel kifejezés, a nyelv nem tartja hibásnak. Más nőnemű főnevet nem alakít át a nyelv birtokos hímnemre, még ilyen kifejezés szintjén sem.

Módhatározó: sehenden Auges - látó szemmel (szemekkel)

Nőnemben birtokos esettel ilyen határozók ritkán fordulnak elő, hiszen ott alakilag megegyezik a birtokos eset a részes esettel.

Női módhatározói szerkezet: guter Laune - jó kedvvel

Amiket érdemes talán még a birtokos eset kapcsán megemlíteni -persze azért sok minden van-, azok az elöl- és hátuljáró szavak és maga a birtoklás szerepe. A nyelvészet egy régebbi, vékony rétegében megjelennek bizonyos, alap elöljárók egyszerre tárgy- és részes esettel is, ezeket mára többnyire már vagy csak az egyikkel vagy csak a másikkal használjuk.

Régen: ohne + A/D

Ma: ohne + A, a részes eset kikopott

Régen: zu + D/A

Ma: zu + D, a tárgyeset kikopott

Ha ma is a régi séma alapján használnánk, a nyelv hibának venné.

Mondhatni a tárgy- és részes eset nem nagyon bírtak egymással, körülbelül még ma is egyenlő arányban vannak a prepozícióik számát tekintve. Pontosabban csak lennének, mert, míg a tárgyeset ,,belenyugodott" abba, hogy nem képes ,,átvenni az irányítást", a részes eset úgy határozott, hogy új ellenfelet keres magának a birtokos eset személyében. Az, hogy ez a rivalizálás meddig megy el, a fent említett soraimban már részben és alább is bővebben mindjárt lehet olvasni. Lényegében a részes eset hétköznapi nyelvhasználat szintjén képes teljesen kiszorítani a birtokost, ezáltal a hétköznapi nyelvben annak bizonyos elölárószóit is átvenni.

Mai ismereteim szerint, amiket fel sikerült gyűjtenem, a birtokos eset 137 elöljárószóval rendelkezik, ezeket az egyik könyvemben természetesen mélyebben taglalom is. Egy valamennyire tanult német ebből a 138 prepozícióból 50-60 darabot ismer és/vagy felismer. Egy kevésbé tanult vagy átlag német maximum ezekből talán 40 darabot. És ebből a 40 darabból körülbelül 25-30 darabot biztosan tudunk köznyelvi szinten részes esettel mondani, de inkább csak szóban. A leggyakoribb ilyenek: während, wegen, trotz, laut, binnen, infolge, angesichts, anstatt, hinsichtlich, getreu

während des Gebets -> imádság ideje alatt

während dem Gebet -> imádság ideje alatt

wegen des politischen Klimas/ des politischen Klimas wegen -> a politikai légkör végett

wegen dem politischen Klima -> a politikai légkör miatt

trotz des guten Wetters -> a rossz idő ellenére

trotz dem guten Wetter -> a rossz idő ellenére

laut dieses Buches -> ezen könyv szerint

laut diesem Buch -> e könyv szerint

binnen eines Tages -> egy napon belül

binnen einem Tag -> egy napon belül

infolge des Unfalls -> a baleset következtében

infolge dem Unfall -> a baleset következtében

angesichts des Lernens -> a tanulásra való tekintettel

angesichts dem Lernen -> a tanulásra való tekintettel

anstatt deiner -> helyetted

anstatt dir -> helyetted

hinsichtlich des Lernens -> a tanulás tekintetében

hinsichtilich dem Lernen -> a tanulás tekintetében

getreu meines Vaters -> apám szerint

getreu meinem Vater -> apám szerint

Persze, akad több is ilyen, ezek még egyszer a leggyakoribbak. Ezeket a prepozíciókat a nyelv leginkább csak beszédben szereti részes esettel használni, írásban marad birtokos. A teljesség jegyében említeném meg, hogy nem (!) mindenhol van ez így, csak Ausztriában és Dél-Németország egyes részein, az egyszerűsítés jegyében. Előfordulhat olyan is, hogy kötelezően részes esetet kell használnunk egy amúgy birtokos esettel álló elöljáróval, ha a főnév, amit mondunk vele, névelő nélkül jön elő.

Sie tötete ihn mittels eines Messers. Egy kés által ölte őt meg.

Névelő nélkül használva kötelező Dativ:

Sie tötete ihn mittels Messer. Kés által ölte őt meg.

A tárgyi birtoklás tekintetében a német ezt a részes egyszerűsítést nagyon ritkán csinálja.

Typisch példa: ein Freund meines Vaters -> egy barátja apámnak

Köznyelv:

Mein Vater sein Freund. -> Apám barátja.

esetleg még köznyelvibb:

Meinem Vater sein Freund.-> Apámnak a barátja.

Személynevek tekintetében viszont 3, vagyis inkább 2 előfordulása is van a birtoklásnak.

Az első az ,,-s'' birtokrag.

Helgas Tasche -> Helga táskája

Itt a birtokos és birtokolt dolog sorrendje a némettől eltér, és megegyezik a magyarral.

A köznyelv viszont szereti megfordítani ezt a sorrendet hosszabb neveknél:

Vorträge Beethovens

Figyelni kell azonban, hogy az angoltól eltérően aposztróf nélkül használjuk ezeket a kifejezéseket. A felső vesszős megoldás csakis cég- és vállalkozás neveknél fordulhat elő: Marie's Kneipe -> Marcsi kocsmája

Személynevek esetében a birtokviszonyt részes esettel egy az egyben nem, csak egy erre (is) használatos elöljárószóval tudjuk kifejezni.

Tasche von Helga

Vorträge von Beethoven
Ilyenkor a név nem kaphat ,,-s" ragot, a ,,von" variáció szebb és németesebb is ebben az esetben, viszont sima főneveknél birtokviszony kifejezésre a birtokos esetet használjuk:

Buch des Lehrers -> a tanár könyve

Persze, a köznyelv itt is próbálkozik, létező dolog tehát, de hibás:

Buch von Lehrer

Ha elő is kerül, ez tényleg csak szóban, valamint a nyelv nem fogadja el hivatalosan ez utóbbi példában lévő képzést.

Zárszóként tehát: A birtokos eset még egy jó darabig biztosan megmarad a nyelvben, írásos formában legalábbis stabil és fontos szerepe lesz, a teljes kihalása a nyelvből ha meg is történik, bőven nem a mi életünkben. Persze, ez csak egy feltételezés. És egy mondat még a végére: ,,Grammatici certant et adhuc sub iudice lis est." - A nyelvészek azt állítják, hogy a verseny még nem ért véget.