Mi alapján vizsgálunk érdemben egy nyelvet?

Én, mint évek óta a nyelveken élősködő hobbinyelvész szeretnék felvázolni pár dolgot: A nyelvészetet nem érdekli, hogy van-e nehezebb vagy könnyebb nyelv, így helytelen a kijelentés. Úgy több értelme lenne beszélni róla, melyik mihez képest nehéz. Miért könnyebb egy dán nyelvet megtanulni egy svédnek, mint egy angolnak, de miért nehezebb egy dánnak megtanulni németül, mint egy hollandnak? Ez már lehetne egy beszélgetési alap, de ez inkább filozófia, mintsem alkalmazott vagy leíró nyelvészet. 

A nyelv nem mindig a kicsi vagy nagy, illetve a rövid vagy hosszú elvet követi. Lásd: magyarul a bálna rövidebb szó, mint mondjuk a szarvasbogár, mégis tudjuk, melyik nagyobb. Durva lenne, ha fordított arányok lennének. Ebből a szempontból a sovány malac ferde farkát se érdekli a nyelv, nem így működik. Minden nyelvben vannak dolgok, amiket egyszerűen, könnyen, de olyanok is, amiket csak úgymond nagyon bonyolultan lehet kifejezni:

'I should have said that to him.' 
(Meg kellett volna mondanom neki.) 

Nincs egyszerűbb képzés erre. Vagy, hogy ne csak angolt lássunk: 

,,Das Auto hätte repariert werden lassen können." 
(Az autó megjavíttatható lehetett volna.) 

Nincs megint csak egyszerűbb kifejezési mód erre. 

Mégsem mondjuk azt, hogy akár az angol, akár a német, vagy lássuk, akár a magyar fordításból, a mi anyanyelvünkön ne lehetne mindent kifejezni. A magyar szókincs és germán szókincs, szláv, újlatin szókincs egyaránt rendben vannak. Nincs alkalmasság alapján felosztva, hogy az angol alkalmasabb, mint a német és ezért az a világnyelv. De ezzel sem foglalkozik a nyelvészet. 

Azzal sem foglalkozunk, hogy ,,helyes beszéd". Hiszen ez nem jogszabály, mint a KRESZ, mondjuk, hanem az MTA egy normát felállító, szakemberek által kidolgozott ajánlott követelménye, ami a könnyebb megértést és fix ,,helyesírást" foglal össze. Ebben benne van, hogy a ,,mondanék valamit" a hivatalos. De hozzá kell tenni, hogy nem az egyetlen ,,helyes" alak. Tekintsünk el most attól, hogy határozott és határozatlan igeragozás! Sokkal inkább ennek az igeidőnek egy másik, nem hivatalos alakját a ,,mondanák valamit" előfordulását vegyük szemügyre! Érdekel minket, hogy ,,mondanék" vagy ,,mondanák"? 

Nem! Azért nem, mert akár ezt, akár azt mondjuk, mindig egy meghatározott szabály alapján tesszük azt. Aki azt mondja: ,,innék", az: ,,írnék, hoznék, tudnék" stb. alakokat fog használni mindig. Aki azt mondja: ,,innák", az: ,,írnák, hoznák, tudnák" stb. alapokon nyugvó beszédet fog használni, nem összevissza egyszer így, egyszer úgy. A lényeg itt nem változik, mert mindenhogy határozatlan feltételes jelenben történő ragozást látunk, hallunk. De visszafelé se legyen a képzetünk, hogy azok, akik a ,,hivatalos" formát használják és tudják, azok csak egy részét ismerik a nyelv természetének és csak azok ,,uralják" a nyelvet, akik dialektust beszélnek, vagy hétköznapi nyelvet beszélnek. Tehát mondhatjuk, hogy ez a hivatalos nyelv nem igazság, csak megállapodás. Mikor melyik és miért az a hivatalos az a nyelvújításra vezethető vissza, amikor a dunántúli régió nyelvi előfordulásait vették inkább figyelembe. Regionális minták, presztízs, irodalmi centrumok, oktatás, adminisztráció stb. Ez alapján van a hivatalos nyelv sokszor elbírálva.

Persze, akár magyarból, akár angolból, akár németből azért létezik ez, hogy a mindenki által elfogadott irodalmi nyelvre törekedjünk, vagy általa legyen mihez viszonyítsunk. De gyönyörű tud lenni egy dialektus is, ha értik és igény van rá.

Felesleges vizsgálni ezért például azt is, hogy ,,azzal" vagy ,,avval", ,,ezzel" vagy ,,evvel", ,,mivelhogy" vagy ,,mert". Ilyenkor a megszokás, a gyakoriság, a szövegkörnyezet és a társadalmi környezet határoz meg dolgokat. Egy városi azt mondja: 

,,Azzal az eszközzel nem dolgoznék." 

Míg egy vidéken élő, falusi ember, vagy egy keleti-délkeleti területen élő magyar főleg egy idősebb generációból, de a fiatalabbak többsége is azon az alapon mondja ezt valószínűleg, hogy: 

,,Avval az eszközzel nem dolgoznák." 

A dialektus nem hiba, csak egy (másik) rendszer. Ez utóbbi mondat legfeljebb annak furcsa, aki nem ilyen környezetben él, ettől ez nem lesz helytelen magyar. Ahogy most az utóbbi mondatomban a ,,legfeljebb" szó helyett én is használhattam volna a ,,maximum" szót. 

Miben másabb akkor pl. az, ha azt mondjuk, vagyis inkább írjuk, hogy ,,ilyesztő" és ,,ijesztő"? Ugyanúgy ejtem, de máshogy írom, hiszen utóbbi, helyes alak ,,j", míg a másik ,,ly" alapján ment. Itt jön be a képbe, amivel már mi is foglalkozunk, a történeti alakulása egy szerkezetnek vagy más esetekben nazalizációs dolgok stb. Ebben az esetben, tehát a ,,j" és ,,ly" esetében, a két hang külön kiejtéssel bírt nagyon régen és máshogy szerepeltek nagyon sokáig, ám ma már nem társítunk a ,,ly" hanghoz megkülönböztetést a ,,j" hanghoz képest. Ellenben mivel eredetileg nem egyenlő kiejtésbeli alapokon voltak, így az ,,ilyesztő" alak valóban helytelen, nem úgy működik, mint az előbbi ,,mondanák-mondanék". 

A nyelvészet tehát jelenségeket, például: strukturális homonímia, episztemikus igeidők, aspektusok, diszkurzív relevancia és egyéb ,,trágárságok" mentén zajlik, ahol a ,,Hogyan?" mellett a ,,Miért?" is szerepet kap, de nem mindig ugyanolyan arányban és fordítva is igaz ez. 

A nyelvészet nem nyelvhelyesség, pontosabban nem egyenlő automatikusan azzal, a nyelvészet egy tudomány, egy természetes reakció egy természetes jelenségre, amit úgy hívunk, hogy nyelv. Ezt elő lehet adni borzasztó száraz, és meglepően izgalmas módon is. Akár magunknak, akár a környezetünknek. Laikus és szaknyelvi kifejezésmóddal egyaránt, egyet érdemes figyelembe venni, mikor, kivel és hogyan beszélünk. Nem kevésbé művelt az a professzor, aki palóc, szegedi, somogyi, tolnai stb. tájszólásban beszél, egyszerűen így szokta meg a környezete miatt. 

Ez nem jelenti, hogy nem tud, vagy tudna úgymond ,,normálisan" megszólalni, de neki nem az a természetes. Egy csángó magyar a mai napig például nem ,,ezzel" vagy ,,evvel", hanem nagyon archaikusan ,,ezvel" szóval fogja magát kifejezni, hiszen a legkeletibb peremvidéke a magyar nyelvnek, ezáltal a folyamatok lassan mennek végbe. Milyen folyamatok? 

A nyelv folyamatosan változik. Ez semmi mást nem jelent, minthogy egyszerűsödik. Annak ellenére, hogy ezen mondat végett sok szakmabéli homloka fenyegetően összeráncolódik, gyöngyözik az ér a homlokukon, néhányan a tollukat is kettétörik dühükben, mások hitetlenkedve dörzsölik a halántékukat, a katedrák mögött feszült csend telepszik a teraszokra, a nyelvőrök arcán a felháborodás pírja fut át, a szigorú nyelvészek szemében szikrák pattognak, és a tudományos diskurzus asztalán megremegnek a poharak, a konzervatív nyelvészek pedig az infarktus határán, remegő kézzel nyúlnak a szívgyógyszerük után, miközben a tanszéki folyosón halkan felcsendül a gyászinduló, vagy pedig már a rituális harakiri gondolatával barátkoznak a helyesírási szabályzat legfrissebb kiadásával a kezükben, miközben halkan mormolják az utolsó imájukat a halott nyelvtan emlékére, miképpen ,,átrendeződésről", nem egyszerűsödésről volna itt szó, én mégis ki fogok tartani az állítás mellett, mert nem a szó klasszikus értelmét veszem, mert hát akkor az ősember valami rettentően bonyolult és kiérlelt, kifent szókincsű nyelvet kellett bírjon. Nem erről van szó, ezt egy korábbi cikkemben is leírtam 2-3 évvel ezt megelőzendően! Tehát a változás-egyszerűsödés törvényszerű és kell, viszont, ha az ereszkedő dallam már nem lesz jellemző a magyar nyelvre, ha sehol nem tartanak szünetet, nem tesznek le pontokat, akkor a nyelv elveszti a karakterét, csúnyává és számomra követhetetlenné válik.

Egy átlag emberi agy arra van korlátozódva, hogy a nagy- legfeljebb dédszüleit értse, hozzájuk akar alkalmazkodni, velük akar kommunikálni. Ezért minimálisan bár magára igazítja, de őket is meg szeretné érteni. Érdekes lehet számolni azzal a dologgal, hogy az alig két emberöltőnyi idő alatt világszinten elterjedt internet világában, ez a fajta változás leszűkül-e vagy éppen kiszélesedik majd az idők során? Ezt majd az idő eldönti. Ami riasztó, az a monotónia és a központozás hiánya a beszédben. Az AI által generált reklám és ismertető szövegek összevissza- és rossz hangsúlyait pedig horrorisztikusnak tartom. Horror, hogy ez megtörténhet. Hogy ez ellen nem tiltakozik senki.