Felesleges elöljárók, amik csupán szép emlékek már?

Kihalt, vagy lassan eltűnő elöljárók? Visszatért a némethiány-csillapító, egy érdekes témával. Némely elöljárónál, esettől függetlenül megfigyelhető, az úgynevezett szemantikai összehúzódás, amikor több elöljáró azonos jelentést hordoz, és az egyik átveszi a másik szerepét, pl.:

sonder (elavult) --> ohne Akkusativ 

nebst (elavult) --> mit Dativ 

halb (elavult) --> wegen Genitiv 

Ezek a gyakrabban használt alakok kollokatívabban termékenyebbek. A kollokáció gyakran megszokott vagy ösztönösen együtt használt szavak összességét jelenti, pl.: 

starker Wind - erős szél
viel Geld - sok pénz
ein treuer Soldat - egy hűséges katona
stb. 

Na, most visszatérve az elöljárókhoz, pl. a ,,nebst" helyett jobban hangzik a ,,mit" a személyes névmásokkal: nebst mir -> mit mir (velem)

Ezeknél a regiszterhatárok merevülnek, mert a nyelv egyrészt gazdaságossági szempontból, másrészt funkcionális redundancia miatt, csak szakszövegekben használja ezeket. Beszédben frekvencia- és kollokációcsökkenés van, elidegenedik a nyelvhasználó tőle. Ezek azt jelentik, hogy hamarabb jut eszünkbe a ,,mit", mint ,,nebst" nyelvtanulóként, és valószínűleg az anyanyelvűeknek is, mert ugyanazt jelentik egyébként. Ennek fejében nem használják gyakran őket. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor láttam pl. a ,,sonder'' elöljárót. Itt mondjuk oka is van, miért hal ki lassan, hiszen főleg szóban összekeverhető a ,,sondern" kötőszóval. És félreérthető lehet egy mondanivaló:

Ich erkenne es nicht sonder (den) Lehrer.
Ich erkenne es nicht, sondern den Lehrer.

Nyilván hangsúlykülönbség is van, de, ha így elsőre rájuk nézünk, nem sok látható különbség van, azt is hihetnénk, az első mondat hibás és a ,,sondern" kötőszót írtuk el, holott nem.
Ich erkenne es nicht sonder (den) Lehrer. 

-> Ezt nem ismerem fel (a) tanár nélkül. -> Pl.: egy nyelvtani jelenséget, was weiß ich.

Ich erkenne es nicht, sondern den Lehrer. 

-> Nem ezt ismerem fel, hanem a tanárt. -> Kicsit erőltetettebb mondat, de a lényegét tekintve, értjük, hogy néha ilyen okokból nem kerülnek elő bizonyos elöljárószók.

Nyilván, kellő érzékenységgel, egy stilisztikailag is figyelmet felkeltő nyelvészeti igénnyel megírt elemzést összefoglalni nehéz. Röviden retrieválási akadály miatt bizonyos szavak passzív lexikumba süllyednek, de ez nem csak az elöljárószók betegsége. De mivel most ez a téma, könnyebb úgy megjegyezni, hogy míg az ,,ohne" élő és produktív marad, a ,,sonder", bár elidegenült a nyelvben, súlyt hordoz stilisztikailag - és ezért az irodalom nagyon kedveli:

,,Sonder Hoffnung flieht der Held,
von Göttern längst verlassen." 

Johann Heinrich Voss

Nyers fordításban:
,,Remény nélkül menekül a hős, rég elhagyták már az istenek."

Igényesebben:
,,A reményvesztett hős keresi a menedéket, mert rég sorsára hagyták már az istenek." 

Többször is kaptam kritikát, miért foglalkozom a múlttal, választékos dolgokkal? Egyrészt, miért ne tehetném, másrészt zárszóként kötelességemnek érzem elmondani, hogy ezek mind részei a nyelvnek. A nyelv mint történelmi és kulturális érték él a világban, nem fejezetekre bontjuk, egy nagy almaként tekintünk rá, amit ugyan tanulási szempontból érdemes szeletekre vágni, de nincs két különálló része. A nyelvi világfáról szedjük le a német gyümölcsöt, nincs felesleges ,,úgysehasználják" része. Minden cseppje érték ennek a nedűnek. Ismeretterjesztő, mégis elgondolkodtató, kissé líraibb hangulatú, néhol kissé nyelvészeti szakszavakkal megtűzdelt bejegyzéseket osztok meg. Ennek egy oka van: Ilyen a stílusom. A sovány malac ferde farkát se érdekli az olyan tanár, aki nem stílust, hanem nimbuszt akar képviselni. Aki megígéri, hogy könyvből meg fogsz tanulni beszélni. Nem! Beszélni beszélve tanulsz meg. Technikát lehet tanulni. Énekből is. Táncból. Mindenből. Na, de azt használni is kell, nem azért, hogy brillírozzunk: ,,Én ezt is tudom!" - Hanem, hogy értéket teremtsünk! Aki azt ígéri, hirdeti, hogy minden gondodat megoldja, hazudik. Ehhez te is kellesz, de, ha elhiszed a hazugságokat, ott már te is hibás vagy. Tehát az értékek teremtése a legfontosabb, nem a problémák megoldása. Értékteremtés önmagunknak és a tanulóinknak! Konfuciuszi elv felfogását hordozza minden nyelv: ,,Olyan légy másokhoz, mint önmagadhoz!" Tudom, hogy a fotelban unatkozó, mindent is tudó tanároknak, embereknek, ,,szaktekintélyeknek" fontos, hogy mindenbe is, így majd ebbe is belekössenek, ezzel próbálják talán elérni, hogy ne újuljon ki az inkontinenciájuk, vagy nem tudom. Szóval ehhez most mást nem fűznék hozzá.