A múlt idők különbsége
Itt a némethiány-csillapító legújabb része! A minap szembejött velem a következő mondat:
,,Er kam nur deshalb, um dich zu sehen."
Furának tartottam rögtön, ugyanis érdemes tudni, hogy bizonyos szövegkörnyezetben nem mond ilyet egy anyanyelvű. Ez a mondat sokkal inkább ,,perfektszagúbb", mintsem hogy Präteritum legyen. Itt
akár sima ,,nur" vagy ,,nur deshalb" szerkezettel mondom, a Perfekt
életszerűbb, gördülékenyebb, természetesebb, mert tipikusan olyan érzete
van a mondatnak, hogy kihat a jelenre. De másik megoldásként ott volt mellette a jó is:
,,Er ist nur deshalb gekommen, um
dich zu sehen."
Ez a változat rezultatív, affektív, és kommunikatívan is
kifejezőbb. Nézzük, mik az alapvető különbségek a múlt idők között!

A befejezett jelen (Indikativ Perfekt (vagy Präsensperfekt)), valamint a régmúlt (Indikativ Plusquamperfekt (vagy Präteritumperfekt)) egyaránt összetett igeidők (tempus compositum), míg az elbeszélő múlt (Indikativ Präteritum (vagy Indikativ Imperfekt)) egyszerű igeidő (tempus simplex).
A mai nyelv a befejezett jelen időt részesíti mind szóban, mind írásban előnyben, azonban ennyire nem egyszerű a helyzet. Az igeidő jelen időben ragozza a segédigéit, ezáltal aspektuálisan (igeidő tekintetében) jelenre utaló hatást mutat (rezultativitás), míg referenciaideje a múlttal asszociál, valamint analitikusan periférikus az igeragozása, hiszen a segédige és múlt idős alakok képzése együtt adja ki az igeidő jelentését.
Az elbeszélő múlt már egy jelenhez nem kapcsolódó, legtöbbször lineáris elbeszélést mutat be, gyakran tárgyilagos, ez is eltérés lehet a befejezett jelentől, amely szubjektív hanghordozást is visel. Ám a tárgyilagosság és szubjektivitás nincs kőbe vésve az igeidőkkel, így el lehet mesélni személyes élményt elbeszélő múlttal is, nem feltétlenül narratív ,,híradós" funkciója van.
A régmúlt elbeszélő múltban ragozza a segédigéit, így aspektusában mutatva, hogy a múlt idős cselekvés nagyon régen történt, megismételhetetlen, felülírhatatlan, megváltoztathatatlan, referenciaideje is a múlthoz kötődik, valamint a befejezett jelenhez hasonlóan, kompozit az igeragozása, hiszen a segédige és múlt idős alakok képzése együtt adja ki az igeidő jelentését. Ma használt funkciójának frekvenciája egyébként inkább csak az időegyeztetésre szűkül, mikor egy múlt idejű esemény egy másik múlt idejű eseményt előzött meg (anterior), ebből a régebbi lesz a régmúlt, ahogy a neve is mutatja. Sima befejezett jelennel viszont soha, semmi esetre sem használható, hiszen, míg a befejezett jelen aktuális és releváns lehet, hiába múlt idő, addig a régmúlt már nem az.
Az elbeszélő múlt modális igék és a két segédige esetében is azonban - főleg a beszélt nyelvben - az egyszerűsége (vagy inkább rövidsége) miatt gyakoribb, mint a ,,két perfektben". De ne feledjük, hogy ez nem mindig helytálló. Egyrészt, fontos, hol vagyunk Ausztria és Németország déli részén inkább ,,Wir sind gewesen wie Brüder", mintsem ,,Wir waren wie Brüder" jön velünk szembe.
Minden igeidő minden igéje alaktani (morfologikus) realizációval rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy bármelyik német ige szabályosan képezhető mindhárom kijelentő mód múlt idejében. Sokszor pragmatikailag (élethelyzetben történő előfordulása az igeidőnek) is előnyösebb a befejezett jelen, mint az elbeszélő múlt, akármelyik igéről is legyen szó!
Tehát a mondat pragmatiakilag életszerűbb, sőt, logikusabb Perfekt igeidőben, mert kihat a jelenre az, hogy most itt vagyunk, és ő is itt van, de csak azért, hogy téged megnézzen. Bizonyára kicsit átalakítva (pl. egy múltra utaló időhatározó, ami a legegyszerűbb) kihozható úgy, hogy Präteritumban is ,,németes" legyen.
,,Er kam gestern nur deshalb, um dich zu sehen."
Sőt a Plusquamperfekt múltban lévő kihangsúlyozása is élhetne:
,,Er war (gestern) bloß deshalb gekommen, um dich zu sehen."
-> Ő már csupán csakis azért jött (tegnap), hogy téged lásson.
Kissé túltolt, de a véglegességet, visszafordíthatatlanságot, korábbi lezártságot érzékelteti, ezáltal sokkal ,,megrágottabb", mélyebb érzelmi kontextusban is megállja a helyét.