A ,,gehören" ige

A mai némethiány-csillapítóban, nem a beígért függő beszédet tárgyalom ki, hanem a ,,gehören" igét, annak előfordulásait, funkcióit. 

Megtévesztő lehet az ige, de ne csapjon be minket, semmi köze a ,,hören - hallani" igéhez. Jelen időben talán nem is tűnik fel annyira a hasonlóság, na, de összetett múlt idők esetén annál inkább megkavarhat minket:

hören - h. gehört (hallani)
gehören - h. gehört (valakinek a valamije)

Nem ez az egyetlen ige, ami ilyen a németben, hogy a particípium alakok megegyeznek, mégis teljesen mást jelent az ige:

fallen (ä) - i. gefallen (esni, zuhanni)
gefallen (ä) - h. gefallen (tetszeni)

stehen - h. gestanden (állni)
gestehen - h. gestanden (bevallani)

brauchen - h. gebraucht (szükségesnek lenni)
gebrauchen - h. gebraucht (használni, alkalmazni)

Nyilván lehetne ezeket írni még, de nem ez a főcsapásvonal. Ami minket érdekel most, az a ,,gehören", ezzel csak azt akartam szemléltetni, hogy a német mindig tartogat érdekességeket, sőt, ha megfigyeljük, a segédige sem biztos, hogy mindig ugyanaz, csak mert hasonlóan néz ki, lehet teljesen más is valami.

Vissza a ,,gehören" igéhez. Alapjelentésnek azt szoktam megtanítani a diákjaimnak, hogy ,,valakinek a valamije", és akié az dativus.

Die Tasche gehört mir. - A táska az enyém.
Jene Bücher gehören meiner Schwester. - Azok a könyvek a lánytesómé.

Az ige alanya lehet érdekes, ugyanis akié, az részes- és nem alanyeset, így az úgynevezett ,,birtokolt dolog" a hivatalos alanya mondatnak, ezért nem a birtokost, hanem az adott dolgot kell megnézni, egyes- vagy többes számban van-e. Használható ez a jelentés, amikor keresünk valakit vagy valamit és hirtelen megtaláljuk, megfogjuk. Vegyük pl. a fogócskát:

Du gehörst mir! - Az enyém vagy! --> ,,Megvagy, elkaptalak, megfogtalak!"

Következő jelentése az igének, mikor azt mondjuk ,,zu+ D" szerkezetet használunk vele. Ilyenkor valaki vagy valami, tartozik valakihez, vagy valamihez, de nem feltétlenül birtokolja. Tudom, ez így fura, ezért megmutatom:

Ich gehöre zu dieser Gruppe. - Ehhez a csoporthoz tartozom.

Tagja vagyok, de nem az enyém a csoport, vagy, ha igen, akkor azt egy következő mondatból kell mindenki tudtára adjam, mert ebből egyenesen nem derül ki.

Ehhez nem kell kommentár. Tovább! Elöljárószót hozzárendelve, a hol-hová kérdésre univerzálisan is működik az ige, kb. mintha a ,,sollen+ sein" kombót használnánk és azt mondanánk meg, hogy valamit ide ,,illik" tenni, valaminek itt, esetleg ott a helye, mert a norma ezt kívánja.

Esszeuge gehören in der Schublade. - Az evőeszköznek a fiókban a helye.

Bücher gehören auf dem Regal. - A könyveknek a polcon a helye.

Klamotten gehören in die Waschmaschine. - A szennyes a mosógépbe való.

Nem muszáj általánosságban fogalmazni:
Der Teller gehört in den Schrank. - A tányért a szekrénybe kell tenni.

Mint látható, ilyenkor nem mondjuk meg, hogy valami ül, lóg, fekszik, áll, vagy ültetjük, fektetjük, állítjuk, lógatjuk. Sőt, élő személyre is lehet ugyanúgy használni:

Die Frau gehört neben ihrem Mann(e). - Egy nőnek a férje mellett a helye.

De lehet elvont fogalom is, ami már túlmutat a valami valahová való elhelyezésén: 
Dieses Verhalten gehört nach Hause, nicht ins Büro. - Ez a viselkedés otthonra való, nem az irodába.

Mire jó még? C2 megfogalmazásban hozza a ,,kommen/ stammen aus + D" értelmet is:

Ich gehöre nach Ungarn. = Ich stamme/ komme aus Ungarn. - Magyarországról származom/ Magyarországról jöttem."

Ez a jelentés C2 szinten érthető és felismerhető, de a mai nyelvben ritka. Na, és akkor zárásként, mint visszaható ige, lehet ,,illik" értelmet is adni neki:

Es gehört sich, dass man nur eine Viertelstunde in der Badewanne badet, wenn man als Gast bei anderen ist.

Ez egy imperszonális, vagyis személytelen szerkezet, normát, társadalmi elvárást, illemszabályt fejez ki, mindig erkölcsi, társadalmi, illemszabályi normát fejez ki. 

A modális árnyalat egy passzív szerkezetben is megfigyelhető, amit Indikativ jelen és elbeszélő múlt alakban használunk, kiváltva a müssen vagy sollen igéket passzívban:

Die Aufgabe muss geschrieben werden.
=
Die Aufgabe gehört geschrieben.
(Meg kell írni a házit.)

Das Zimmer sollte aufgeräumt werden.
=
Das Zimmer gehörte aufgeräumt.
(Ki kellett takarítani a szobát.)

Általában a nyelv más alternatívához nyúl, ha ilyen jelentést akar visszaadni passzív értelemben, ezért létezik csak két igeidőben a szerkezet és ott is ritkán. De minden és az ellenkezője is lehetséges. Ilyenkor a ,,werden" kiesik, a modális jelentést felveszi a ,,gehören", de nem Infinitiv, hanem Partizip Perfekt alakot használunk továbbra is.