A függő beszéd

Itt a némethiány-csillapító! A mai cikkben egy átlag német által alig használt, felsőfokú nyelvvizsgán is csak felismerés szintjén tudandó nyelvtant hoztam. Ez az úgynevezett Konjunktiv I., vagy nyelvtani fogalom szintjén a függő beszéd. 

A függő beszéd - mint nyelvtani jelenség - megtalálható az angolban is például, de ott más a képzése és más a rendeltetése is. A németben 4 jelen idő van. Micsoda kijelentés ez?! Hát egy jelen idő létezik csak! Biztos? Nos, nem. 4 jelen van. Mindegyik más értelmezéssel. Ezt nevezi a nyelvészet funkcionális többrétűségnek: 

Indikativ Präsens - kijelentő mód jelen idő
Imperativ Präsens - felszólító mód jelen idő
Konjunktiv Präteritum - feltételes jelen idő
Konjunktiv Präsens - függő beszéd jelen idő

Mi a lényege a függő beszédnek? Nos, kezdjük onnan, hogy az alap igeidőrendszer mindig az Indikativ. Ezen belül van hat alapigeidő, innen jön az a tévhit, hogy a németben csak 6 igeidő van. Ez igaz is és nem is. De valójában 3 igemódja és 13 igeideje van a németnek. 
Indikativ -> Imperativ -> Konjunktiv
Minden olyan, amire az Indikativ (kijelentő mód) nem képes, arra ott az Imperativ (felszólító mód). És minden olyanra, amire az első kettő nem képes, ott a Konjunktiv (kötőmód). Ez az utóbbi igeidőrendszer olyannyira összetett, hogy a nyelvészet két részre bontja. Az első a Konjunktiv I., amit összefoglaló néven függő beszédnek mondhatunk. Ez négy igeidőt, egy jelent, egy múltat és két jövő időt tartalmaz. A másik maradék két igeidő az úgynevezett Konjunktiv II. részigemódba esik, amiben egyetlenegy jelen és egyetlenegy múlt létezik csak. Ez az úgynevezett feltételes mód, azaz Konditional. Mivel ez utóbbi 4 cikket is megélt, így külön nem részletezem, nézzük inkább, mire jó a függő beszéd.

A német képes anélkül megsérteni téged, hogy észrevennéd, megkérdőjelezni, vagy semlegesnek maradni. A magyar logikának ez furcsa lehet, de a felszólító módot leszámítva, képes a német állást foglalni, semlegesnek maradni, valamint megkérdőjelezni azt, amit állítunk. Vegyük a következő példát:

,,A német nyelv nehéz."

Ez a kijelentés magyarul hangsúllyal maximum, tehát lexikailag, hangtanilag módosulhat. A német grammatikailag változtat.

A függő beszédnek sajátos ragozása van. A kötőmód egyenesen arányosan az ,,-e" ragot használja módjelként minden igeidőben. Pontosabban a Konjunktiv Präsens és Konjunktiv Präteritum esetén, amiből képezi a többi igeidőt a rendszeren belül a nyelv. 

Jó hír, hogy se Brechung (i/ie váltás), se Umlaut (ä/ö váltás) nem jelenik meg Konjunktiv Präsens esetén, pusztán az ,,-e" rag, amivel kiegészítem a dolgokat. Lássuk, hogy is van ez, pl. a ,,waschen'' igével. Ugye bár az ige alapvetően kap két légyszart sima, kijelentő mód jelen idős ragozásnál. Ezt itt elfelejtjük és mindenhová ,,-e" ragot teszünk a jelen idős ragok elé, E/3. kivételével, ahol bár Umlaut nem lesz az igén, de ,,-t" rag sem, helyette ott is ,,-e" lesz a rag.

Tehát:
ich wasch -e
du wasch -est
er/ sie/ es wasch -e (!) 

wir wasch -en
ihr wasch -et
sie/ Sie wasch -en

Mi történt, minden kijelentő módú jelen idős raghoz, egy ,,-e" módjelet tettünk. Ezáltal megkaptuk a függő beszédes alakokat. Igen ám! Viszont a függő beszéd értelme az adott állításban való semlegesnek maradás vagy a mondanivaló pletyka szintű továbbadása. Ezáltal, ha ugyanaz lenne a ragozott alakja egy adott igének, függő beszédben és kijelentő mód jelen időben, nem tudnám, hogy mikor vagyok semleges egy állítás kapcsán és mikor nem. 

Ezért a német, ahol egyezik a ragozott alak a két jelen időnél, úgy oldotta meg, hogy feltételes jelen idős alakokat használ, hogy a ragozott alakot a Konjunktiv igemódban ,,tartsa". Így jön az árnyaltabb kép, ami elsőre valóban kicsit nehézzé teszi majd a függő beszédet:

ich wüsch -e
du wasch -est
er/ sie/ es wasch -e (!) NINCS ,,-t" (!)

wir wüsch -en
ihr wasch -et
sie/ Sie wüsch -en

Ott, ahol az alak változatlan maradt volna (tehát ennél az igénél E/1., T/1. és T/3.), a feltételes jelen idős ragokat kapja meg az ige. Ezért kell tudni a klasszikus igealakot, nem pedig csak a ,,würde+ Infinitiv" körülíró képzést, ugyanis függő jelenben nem használhatjuk a körülírást.

Ennek a szabálynak kitétele, hogy ahol egyezik a rag, ott ezt alkalmazzuk, valahol több helyen is egyezik, valahol kevesebb helyen.

Ahol több helyen használunk, szinte végig feltételes alakot ragegyezés miatt:
pl.:
werden - válni valamivé

ich würd -e
du werd -est
er/ sie/ es werd -e

wir würd -en
ihr würd -et
sie/ Sie würd -en

Mint látható, itt a hatból négy helyen is egyezett volna az alak E/2. és E/3 esetén, mivel a Konjunktiv igerendszer nem ismeri a tőhangváltás fogalmát - és ebből a szempontból könnyebb is mint a sima jelen idő -, így ott a függő képzés a plusz ,,-e" raggal keresztül vihető.

Ahol kevesebb helyen használunk, szinte végig feltételes alakot ragegyezés miatt:
pl.:
tun - tenni
ich tät -e
du tu -est
er/ sie/ es tu -e

wir tu -en
ihr tu -et
sie/ Sie tu -en

Mint látható, itt a hatból csak egy helyen is egyezett volna az alak E/1. esetén,  így a függő képzés a plusz ,,-e" raggal szinte végig kimutatható. Az ,,-n" végű igék mindig így képződnek. 

Megjegyzendő, hogy mivel nincs tőhangváltás, hanem alaki változatokat veszünk figyelembe, szigorúan véve a függő beszéd jelen ideje nem tartalmaz gyenge, erős vagy vegyes igéket, csak igéknek a halmazát. 

És akkor térjünk vissza a fenti példára: 
,,A német nyelv nehéz." 
Ez a mondat többféleképpen hangozhat németül:

I. kijelentő mód (elhiszem, amit állítok)
Die deutsche Sprache ist schwer. 
-> Igen, úgy gondolom, úgy is érzem és el is hiszem, hogy ez egy nehéz nyelv.

II. kötőmód - függő beszéd jelen idő (semleges maradok)
Die deutsche Sprache sei schwer.
-> Nem foglalok állást a kijelentés tartalma mellett, talán tényleg nehéz, talán nem.

III. kötőmód - feltételes jelen idő (megkérdőjelezem)
Die deutsche Sprache wäre schwer.
-> Megkérdőjelezem, hogy nehéz volna, hiszen 150 millióan beszélik szerte a világban. Ez egy különleges értelmezése a feltételes módnak.

A függő beszéd lényege tehát ez, hogy elkerüljük a konfliktust és közvetítsünk állásfoglalás nélkül akár felek között is. Híradás, sajtó, sokszor használja, míg a mindennapi életben ritka a ,,sein" igén kívül, hogy előjön. Ha már ,,sein" ige. Az egyetlen ige, aminek külön ragozott alakja van és nem a fenti szabály alapján megy, az a létige:

ich sei (-e)
du sei -est
er/ sie/ es sei (-e)

wir sei -en
ihr sei -et
sie/ Sie sei -en

Ezen az igén kívül nincs olyan ige a függő beszédben, ami önálló alakkal rendelkezne, hanem a fenti szabály alapján ragozzuk. Pl. a ,,haben"

ich hätt -e
du hab -est
er/ sie/ es hab -e

wir hätt -en
ihr hätt -et
sie/ Sie hätt -en

Látható, hogy ,,sima jelen időben" a ,,du" és ,,er/ sie/ es" esetén kiesett ,,-b" hang itt megmarad. Tehát nem kivétel, nincs semmi rendhagyóság benne az alapszabályhoz képest, egyező ragok esetén feltételes alakot használunk, ennyi.

Még maguk a módbelik sem kivételek:

ich mög -e
du mög -est
er/ sie/ es mög -e

wir möcht -en
ihr mög -et
sie/ Sie möcht -en

Leszoktam hurrogni a tanulót, amikor tanuljuk a módbeliket és ,,normálisan" akarja ragozni, hogy ,,ich möge" - ,,Van olyan alak, de nem kell még tudnod." Ezt szoktam mondani. És valóban létezik, a módbelik csak T/1 és T/3 esetén nyúlnak a feltételes alakhoz. 

Hogyan jön elő a függő beszéd? Nos, általában bevezetjük, de önállóan is megállja a helyét, ha nagyon akarjuk. Azonban a ,,behaupten, fragen, sagen" igékkel felvezetett mondat legyen gyanús, általában ezek után 80%, hogy függő rész következik:

Er behauptet, er sei klug. -> Azt állítja, okos. 
Wir haben gefragt, ob es dir gut gehe. -> Megkérdeztük, jól vagy-e.
Ich sage, du könnest das machen. -> Azt mondom, meg tudod csinálni.

MIndegyik mondat után oda lehetne mondani, talán igen, talán nem.

Mi van akkor ha megkérdőjelezzük? Akkor itt is feltételes alakot használunk, csak most személytől függetlenül, ezzel különböztetem meg a függő semleges felfogást a függő megkérdőjelezéstől.

Er behauptet, er wäre klug. -> Azt állítja, okos.
Wir haben gefragt, ob es dir gut ginge. -> Megkérdeztük, jól vagy-e.
Ich sage, du könntest das machen. -> Azt mondom, meg tudod csinálni.

Mindegyik után oda lehetne írni: Hiszi a piszi.

Ha pedig elhiszem:

Er behauptet, er ist klug. -> Azt állítja, okos.
Wir haben gefragt, ob es dir gut geht. -> Megkérdeztük, jól vagy-e.
Ich sage, du kannst das machen. -> Azt mondom, meg tudod csinálni.

Mindegyik után oda lehetne mondani, hogy elhiszem, mert ez így is van. 

Ez az igei változás tehát nem csak alaki, hanem illokúciós funkció is egyben – mutathatja, hogy nem pusztán formai, hanem kommunikációs jelentősége van a választott igei alaknak.