A németben a főnevek nagyon izgalmas témák tudnak lenni, ha nem mindig onnan közelítjük meg, hogy megtanulhatatlanok. Egy főnév jelenthet többet is, mint elsőre gondolnánk, tudunk belőle akár igét is képezni. Vagy éppen fordítva.
Adjektivdeklination - a melléknévragozás I.
A németben sok névmás van. Birtokos-, személyes, vonatkozó- határozatlan- és visszaható névmások is. A visszaható névmásokat a németben tárgy-, illetve részes esettel is használhatjuk. Szinte mindig egy adott igével állnak. Mikor ,,Akkusativ" és mikor ,,Dativ" ez?
A német nyelvben csak 5 fonnyadt szórend van. Ebből nincs több. Magyarul, nem olyan bonyolult a német, mint gondoljuk, persze ez felvet olyan dolgokat is, hogy nem mindegy, hogyan kezdünk vagy mondunk egy mondatot. Félig-meddig ez az állítás igaz is, mindazonáltal, nem teljesen!
A semlegesnem az utolsó a német nemekből. Én úgy veszem észre, hogy ebből van a legkevesebb. Rengeteg érdekes funkcióval rendelkezik, és abszolút nem haszontalan. Sőt! Én úgy gondolom, sokszor logikus is. Miért? Mert használható hímnemű és nőnemű élőlények közös nemeként, mint amolyan ,,gyűjtőnem". Csak egy példa: das Elter (a szülő). Tudom, ritkán...
Der Imperativ - a felszólító mód
A nőnem a németben egy ,,könnyítés", a legpotensebb a nemek szempontjából. Az évek során, ahogy tanulom a nyelvet ugyanis két dologra lettem figyelmes. Egyrészt baromi sok tipikus végződéssel rendelkezik, amiknek NINCS kivétele. Másrészt szerintem alapból ebből a nemből van a legtöbb a németben, mint főnév. De mik végződnek biztosan ,,die"-re? Nos,...
Talán rövidebb ezt a dolgot pár sorban leírni, mintsem külön bejegyzést kapjon, viszont a múlt időnél is külön voltak a módbelik, így azt gondoltam, itt is legyen akkor úgy.
A mai némethiány-csillapítóban tovább fogjuk nézni a befejezett jelent múlt időt. Jönnek a különleges és módbeli segédigék! Hiszen a múlt időben is előjönnek ezek igék, viszont kétféleképpen fordulhatnak elő. Egymagukban, vagy más igével.
Futur I - A folyamatos jövő idő
